Van az úgy, h az ember vár vmit nagyon és van, h nem. Van, h hajlandó rá várni, hosszasan, akár több, mint 3 évtizedet is. Na de egeret látni és egeret fogni nem ilyen dolog.
Van az a romantikus képzet, h Tom és Jerry, az a czukin megrajzolt, a macska bajsza alá jó sok borsot törő egér, de a valóság....
Az egész úgy kezdődött, h az éjszaka sötétségében hangokat hallottam, na jó, gondoltam beköltözött egy két szellem, tetszik nekik a lakás, amit tökre megértek, szép is és hát ezek a szellemek nyilván kultiválják az esztétikát. Szellemek szépérzékkel, hol máshol, mint nálam?
De, h az esztétika kedvelő szellem zacskóval zörögjön éjszaka, nos ez már nem illett bele a képbe. Ráadásul szemetes zacskóval, ez már minden határon túlment.
Na jó, gondoltam, felkelek, megismerkedem az egyik pajtival, bátor leszek, végül is csak egy szellem, nem kell beszarni. Hát aztán jól nem volt sehol. Pedig tökre kedves akartam lenni, illedelmes, bár ami azt illeti, ha már ő jött hozzám, először meg kellett volna kérdeznie, h szívesen látom e, egyáltalán ráérek e fogadni, meg azért egy bemutatkozás se ártott volna. De azért mert ez az illemet kevéssé ismerő szellem, azért én ne legyek már bunkó.
Viszont hiába kerestem, nem volt sehol.
Visszafeküdtem.
Majd a következő éjjel, felébredtem elég szomjasan. Kibotorkáltam a konyhába rákötve magam a csapra célzattal, de belerúgtam vmibe. Hmm..éjszakai foci sötétben, felettébb izgi. Felkapcsoltam a lámpát, egy dió volt. Módosítottam a focit balettre, bár ott helyben nem volt kedvem feltörni a diót és megenni.
Szellem, aki, balettozik vagy szereti a diót, ez volt álomba merülés előtti gondolatom. Kezdett az egész egy nagyon furcsa X-aktává válni.
Következő este már komolyan kiváncsi voltam, lesz e vmi show műsor. És lett. Kibotorkálok megint a konyhába, hasonló szomjúságoltási project, mint előző nap, most is belerúgok vmibe. A szekrény egy darabja volt, de a másik oldala tiszta föld. Tyű ha, most ott megállt a tudomány. Szellem, aki kiszakít a szekrényből egy darabot? Na ne, irány a diliház nemsoká...
Majd az X-aktás sztori után sokáig csend, végre aludtam, az se utolsó.
Aztán jött az utolsó előtti felvonás. Egy barátom nálam, már ránksötétedett, amikor egyszercsak megjelent a szellem pajti, egér testben, kicsit megszagolta az esti levegőt, aztán kisétált a teraszajtón. Teraszajtót azonnal bezárni, egeret örökre kizárni, egy ideig ki nem teszem a lábam a teraszra, az fix-gondoltam.
Majd egércsapdát gyártottunk, nincs is jobb esti program (bár azért inkább nézzetek egy jó filmet, ok?). Merthogy a barátom azzal nyugtatott, h az egerek nem egyedül járnak. Annyira megnyugodtam mondhatom, pulzusom a Hold alját csikizte, oly magasságokba szökött.
Pár nap múlva aztán meglett az egérpajti haverja (férje, felesége, tesója, egyéb rokon?), 48 órán keresztül bírta levegő nélkül az üveg alatt, amibe belekerült (barátom szerint az egér egy buzi szívós állat, igaz), majd meglátogatta Szent Pétert (de nem az esernyő végett).
Ha Egerek és emberek is olvassák a blogot, kérem ez előbbi csoportosulást, messzire kerüljenek el, látogatásuk nemkívánatos, köszönöm, megvolt az élmény, de ennyi elég is volt.
Üdv:
az egérfogó:)