Minden, ami szívből jön

Bihari című előadásról a Katona József Színházban

2018. október 07. - LaCicca

Az én generációm, pláne a nálam fiatalabbak nem nagyon tudnak mit kezdeni azokkal a számokkal és kifejezésekkel, hogy III/III-as meg ügynök...meg a határon átlépéskor összerezdülni, szüleink, nagyszüleink értik ezt, mi meg legyintünk egyet. De mégis, azt gondolom, hogy a félelem nemcsak, hogy emberi, de generációkról generációkra is képes terjedni, mint az influenza. És ha nagyapánk megélte a félelmet, szorongást, valahogy könnyebben előjön ez belőlünk is.

Valami ilyet éreztem tegnap este a Katona stúdiószínpadán, a Sufniban. Sufni, mint kis tér, talán bezártságra is asszociálhatunk, tökéletes miliője a Bihari c. darabnak. Tar Sándor költő, író életét dolgozza fel, akit megzsaroltak, beszerveztek és hogy ebben ment tönkre vagy az egész élete lejtmenet lett volna...talán az utóbbi az igaz, de az előbbi felgyorsította. Jelentett a környezetéről, ahogy ezt tették többen mások is abban a korban (és teszik ma is, csak más a forma) és hogy akkor és utólag őt elítéljük ezért vagy felmentjük, legyen az mindenkinek a személyes dolga.

bihari.jpg

Talán lettek volna pontok, ahol Tar Sándor kiemelkedhetett volna, de valahogy mintha az egész személyisége önmarcangoló, önsorsrontó lett volna. Mintha azzal jött volna le a Földre, hogy na jó, most lesz ez az élet, tök nagy szívás, iszom mindenfélét, pálinka, rum leginkább, kicsit nyiszálom az ereim, aztán még egy ablakból kiugrást is megkísérlek...Ha ezt végighallgatod, gondolhatod, miért is néznék meg egy ilyen darabot, van elég szörnyűség a világban. De ez nem egy "érfelvágós" darab. A Katona erőssége, egy igazi tragikomédia, ahol a nevetésed néha igazi, de néha igenis ott a szívfacsaró szomorúság mögötte. Megmutatja, hogy abban a "vészes korszakban" is lehetett nevetni, merthogy az ember mindig túl akar élni és mindig megkeresi ehhez az utat. Talán azt is mondhatom, mindenáron.

Tar Sándor szerepében Mészáros Béla, aki annyira hitelesen mondja a szerepben "szar vagyok", mintha belső önmarcangolását adná ki, amikor saját árnyékoldalával találkozik. És a Katonához megszokottan a többi szereplő is zseniális, nem emelnék ki senkit, menjetek, nézzétek meg magatok:)

(Fotó:gittegylet.com)

www.parvypatricia.com

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesen1.blog.hu/api/trackback/id/tr8114286457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.