Minden, ami szívből jön

Interjú a LogMeIn informatikai startup alelnökével, Láng Andrással

2018. november 20. - LaCicca

LogMeIn (LMI), a sikeres informatikai startup, szakmai körökben jól ismert, de egyre inkább a laikusoknak is mond valamit a név. A cég alelnökével, Láng Andrással tölteni egy órát, olyan mint egy dupla espressot inni a Duracell nyuszi hatással együtt, csak itt nem fogy ki az elem. Ő is pörög és téged is felpörget. Kóla és Rubik-kocka az irodában, a laptop és a gigantikus képernyő mellett. 

lang_andras.jpg

Te mindig ennyire pörögsz? 

Azt hiszem egy kicsit hiperaktív vagyok, ez együtt jár a munkával, viszont megtalálom a másik oldalt is. Nagyon szeretek vitorlázni, márpedig az a masszív lelassulás, amíg kimész a kikötőbe az olyan, mintha visszaosztanád magad 100-zal. Minden belassul és egyszerűvé válik, teljes chill out. 

Versenyzel is? 

Nem, a vitorlázásban csak a nyugalom érdekel. 

És a LMI-nél mennyire hajt a verseny, hogy első legyél? 

Nem a verseny hajt kimondottan, hanem hogy csináljunk király dolgokat. Ha a külső versenyt nézzük, hogy egy adott termék, amit fejlesztünk első vagy elsők között legyen a piacon, nos az egy kicsit becsapós, mert az olyan típusú ember, mint én, olyankor elveszíti a motivációját. Ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy a versenyzés hajt, de valójában az áll mögötte, hogy csinálunk valamit, aztán azt látjuk, hogy egyre többen használják, egyre jobb lesz, egyre felkapottabbá válik és elkezdek rá büszke lenni. De amikor az felnő, elengedem a kezét. 

Könnyű neked ez az elengedés? 

Nem jön fel igazából ez a kérdés, mert mindig van egy újabb termék, egy újabb cél. Ha végignézem a múltam, mindig jött valami, amikor egy fejezet lezárult. 2005-ben kerültem a LMI-hez, az a termék, amit akkor fejlesztettünk, tette lehetővé, hogy a cég tőzsdére menjen. Ezt a terméket akkor mindössze 5-en csináltuk, de aztán a termék felnőtt és rögtön ott volt az újabb. Egy meeting eszközt fejlesztettünk, ami szintén nagyon jól sikerült és baromi inspiráló volt az egész munka, hogy valami újat és jót hoztunk létre. 

dji_0046.jpg

És mi van azzal a termékkel, amit a Google átvett, csapatostul, mindenestül, az is felnőtt és jött helyette másik? 

Azért az egy kicsit összetettebb történet. Az IoT-s termékünket egy másik cégtől vásároltuk eredetileg, amikor megvettük, nem tartozott kimondottan a mi profilunkba a jellege miatt, de úgy voltunk vele, hogy tegyünk egy próbát. Sokáig fejlesztettük és jól is ment, de azt látnunk kellett, hogy ez a termék, ahogy mondtam, elüt a mi profilunktól és ha ezt akarjuk működtetni, akkor teljes struktúraváltásra van szükség, más szemlélet, másféle munka, más értékesítési módszerek. Ezt végül is nem vállaltuk be, mert óriási rizikót éreztünk vele és az a döntés született, hogy a régi formában maradunk, a terméket pedig eladjuk. A Google ekkor lépett be a képbe, szerencsésen találkozott a kereslet és kínálat. Ez egy óriási siker volt, nagyon büszke vagyok rá, arra pedig kimondottan, hogy ezt kizárólag a magyar fejlesztői csapat hozta létre.

De tudod, azért ott egy picit nehéz volt az elengedés, nem feltétlen a termék miatt, inkább az emberek kapcsán. A termékkel ment az egész fejlesztői csapat, akik azért, mondjuk ki, a LMI-nél a krém volt. Ráadásul voltak olyanok, akiket nagyon régóta ismertem, akár én vettem fel, akár a 0. időpillanattól fogva együtt dolgoztunk; fájdalmas volt megválni tőlük. Szerencsére azonban azt látom, hogy alakul egy újabb krém és ez visz előre. 

Akkor nálatok nincs informatikus hiány, ami a csapból is folyik? 

Magyarországon évente több ezer informatikus jön ki, de a piac felszívna többet is. Viszont nem feltétlen a mennyiséggel, hanem a minőséggel van a probléma. Hozzánk azonban olyanok kerülnek be, akik megfelelnek a magas minőségi sztenderdeknek és onnan ki tud alakulni egy újabb krém. Nagyon sok ifjú titán van és én látom bennük a potenciált. Mi is beszálltunk egyébként az informatikai oktatásba a Coder Dojo programmal, 6-14 éves korú gyerekek számára. Nem feltétlenül azért, mert bennük látjuk a jövő munkavállalóit, bár akár kikerülhetnek belőlük is, de itt sokkal inkább fontos az, hogy mit tudunk a társadalomnak visszaadni. Épp úgy, ahogy az önkéntes napjaink során is, ahol például idősek otthonában festünk, jó érzés örömet szerezni, látni az arcukat ilyenkor. 

Említetted, hogy az első terméket 5 emberrel fejlesztettétek, most pedig vagytok a világszerte 4000-ren. Az elmúlt 15 évben hatalmas mértékben bővült a cég, jó érzéssel követed ezt a bővülést? 

Tudod, hogy erre nincs egy egyszerű válasz, mert az éremnek két oldala van. Természetes egyrészt, hogy örömmel tölt el, mert ez mindenképp azt mutatja, hogy jó munkát végzünk, a bővülés a siker visszaigazolása. De a bővülés egyértelműen hozza magával a kultúra változását. Színesebbé válik a kultúra, ami önmagában tök jó, bejön vele sok új, az adott feladatra a legjobb embert lehet megtalálni. De valami el is múlik, alkalmazkodni kell másokhoz, olyan kompromisszumokat megkötni, amit adott esetben egy kis cégnél nem kötnél meg. Viszont ezt másképp nem lehet. Nekem itt mindig az a kérdés, hogy az új hoz-e értéket, mert akkor nem kérdés, hogy abba az irányba megyek el, mégha az valami régi elmúlásával is jár. Nézd, az nyilván tök jó volt az elején, hogy kis cég, kis csapat, mindenki ismer mindenkit, együtt járunk ebédelni, péntek este benyomunk valami kretén zenét és arra dolgozunk, majd munka után együtt megyünk bulizni. Ez már nincs, max. kis csapatokban lehet megcsinálni a cégen belül. 

lmi_iroda.jpg

A LMI gazdag juttatási csomaggal várta a dolgozóit korábban, ami mára csökkent. Ez ennek a bővülésnek lett a következménye? 

Nem lehet megcsinálni ugyanazt 4000 embernél, mint 400-nál, ezt el kell fogadnia mindenkinek. Ráadásul ez a 4000 ember ül Magyarországon, USA-ban, Indiában, egyszerűen lehetetlen olyan dolgokat összehozni, mint amikor még sokkal kisebb volt a cég. De például az én kis csapatomnak idén kétszer is szerveztem olyan programot, ami a régi időkre emlékeztetett és abszolút pozitív visszajelzések jöttek. 

Az elmondásod alapján szárnyal a cég, mégis a nyáron óriási részvény árfolyam zuhanásnak lehettünk tanúi és tervben van USA-ban több per is a cég ellen. 

Ekkora mértékű részvény árfolyam zuhanásra már kétszer is volt példa a cég életében. Most ez annak volt betudható, hogy tavaly év elején egyesültünk egy céggel, ahol az előfizetői rendszer –amely a LMI-nél is jelen van- másféleképpen működött. Ezt viszont teljes mértékben a LMI szisztémájára alakítottuk át, ami viszont a másik cég számos előfizetőjének nem igazán tetszett és elmentek máshová. Ennek eredménye pedig már látszott az adott negyedéves jelentésben és a jelentés napvilágra kerülése után zuhantak így be a részvények. A perek kapcsán pedig, voltak korábban is peres ügyek, USA-ban erre ki vannak hegyezve, látták a részvények árfolyamának csökkenését és az ügyvédek rárepültek azokra a részvényesekre, akiknek ebből vesztesége származott.  

0160620_glb5569.jpg

Mik a jövőbeli trendek, amifelé tart a LMI? 

Egyértelműen a mesterséges intelligencia (AI). 10 évig beszélgettünk az AI-ról, de akkor még nem tartottunk a megvalósításnál. Most viszont igen és ez teljesen új távlatokat nyit. Akár banki szolgáltatásnál, akár bármilyen ügyfélszolgálatnál alkalmazható, kvázi gép segít eligazodni, vagy akár a Google híres videójában, ahol egy robot foglal egy éttermi asztalt. Az eddigi visszajelzéseink szerint a mi ügyfélkörünkben, az ügyfelek nagy százaléka inkább ezt a robotot választaná, mint az embert, mert a robot gyorsabban halad. 

(És az interjú végére András majdnem kirakta a Rubik-kockátJ)

www.parvypatricia.com

Légy önmagad-jó, de mégis mi a fene az az önmagam?

Ha belegondolsz, mi az egyik legelcsépeltebb (reklám)szöveg, a legegyszerűbb kimondani, de olykor iszonyat nehéz megcselekedni szösszenet? Na mi az? "Be yourself", légy önmagad, valósítsd meg önmagad. Tök jól hangzik és bólogatunk is rá, ez az élet értelme, a boldogság, meg hogy önmagunk legyünk, de mégis mi a frászkarika az a boldogság, meg az önmagunk? Azért írom így, mert azt látom, sokaknak fogalmuk sincs ezekről az alapvető tényezőkről.

be_yourself3.jpg

Amikor természetgyógyászatot tanultam, a kurzus vezetője feltett egy kérdést, ami mélyen bennem ragadt: létezik-e 100%-os önismeret? Nagyon az elején voltunk még mindennek, huszonpárévesen abban az állapotban, hogy már baromi sok mindent tudunk és könnyedén azt felelték néhányan, persze hogy van. Lehet, hogy nem most, de majd, ha idősek leszünk. A tanár jó szakember volt, nem akarta ő megmondani a tutit, a véleményét ránk erőltetni, csupán elgondolkodtatni. És így folytatta, gondoljátok végig, a halál előtti utolsó percben jön valami, aminél azt hiszitek, hogy reagáltok valahogy, de mégis teljesen másként cselekedtek, akkor létezik teljes önismeret?

Szerintem ez az egész cucc olyan, mint egy végtelen óceán, hajózhatsz, bejárhatsz különböző helyeket, de sose érsz a végére, nem találkozol a víztömeg minden egyes cseppjével. Ugyanakkor az idő előrehaladtával egyre többet ismerünk meg és aki tudatosan "utazik", tehát tényleg figyel és levonja a konzekvenciát, majd abból (újra)építkezve megy tovább, az közel kerül a 100%-hoz.

Engem személy szerint nem izgat, ha sose érem el a 100%-ot, csak megközelítem, hisz az utazás maga is élmény, az utazás, mint tapasztalás. Az egészben nem is a számadat hajt, vagy inkább úgy mondom, motivál. Mert azt érzem, azzal hogy egyre többet tudok meg magamról és a világról, az hoz valami megnyugvást és amikor erre gondolok, az nekem már része a boldogságnak.

Van ennek az önismereti résznek persze szívás oldala is, amikor olyannal találkozol, ami nem tetszik, hát az sokszor nagyon nem könnyű. De a kérdés az, mit választasz: ezeket a negatív dolgokat szőnyeg alá sepred, jó nagy leplet meg spongyabobot rá, tudomást se veszel róla, vetítesz, VAGY azt mondod, aha, ez is én vagyok, elfogadom, aztán, ha nagyon nem tetszik, változtatok rajta. Mert lehet. Na nem mondom, hogy mindig könnyű, de "nincs lehetetlen, csak tehetetlen".

Szerintem a boldogság hazugságban (magunknak és a környezetnek egyaránt) nem létezik, nem jöhet el igazi boldogság, annak csak valami talmi, illuzórikus képe ködösítésben, mismásolásban, önbecsapásban.

Van a mondás, sokszor emlegetem én is, "boldogok a lelki szegények", de valójában egy fenét, mert nem is tudják, hogy milyen magasra juthat egy tudatos ember. Szóval hajrá!:)

www.parvypatricia.com

(Kép: youtube.com)

Olimpiai bajnok vízilabdás nagypapák az unokákkal meccseltek

ksz_103876_ed_20181110_0899.jpg

Rendhagyó vízilabda meccsen nevettem arcizomlázasra magam a hétvégén. Horkai György, Kenéz György, Cservenyák Tibor, Molnár Endre, Kásás Zoltán, Kis István, Kuncz László legendás vízilabdázók csobbantak vízbe...nos, némi túlsúllyal. A 70-es évek óta bizony a külalak megváltozott, de a játékkedv semmiképp és alig kopott az évtizedekig érlelt lóba. Ezek a nagyságok hozták magukkal a 10 év körüli unokákat, miközben mi a lelátón ülve, a sok-sok széles mosolyog közepette, azt találgattuk, vajon melyik unokát látjuk majd 10 év múlva egy-egy világversenyen.

ksz_103823_ed_20181110_0237.jpg

A meccs apropójaként a Tüdőgyulladás Világnapja szolgált, ezzel hívva fel a figyelmet a kisgyermekek mellett a leginkább az 50-en éven felüliekre veszélyes pneumococcus okozta tüdőgyulladásra. A betegség a 65 éven felüli korosztály esetében 10%-ban halálos kimenetelű. Erre is utalt az esemény szlogenje: "Maradj játékban".

A nemes cél mellé állt Madaras Norbert, szintén olimpiai bajnok vízilabdázó a mérkőzés bírájaként és hozta a formáját Hajdú B. István a kommentátori állásban; az arcizomlázért részben ő is felelős. Na meg az előttem ülő kiscsalád, akik olyan élces beszólásokkal örvendeztették meg magukat és a körülöttük ülőket, kicsit olyan volt mint az oviban a hajhúzogatás. Nagyon jól szórakoztunk. A meccseken már megszoktam, hogy a szurkolás mennyire összekovácsol, de most ez hatványozottan igaz volt, a "Hajrá Unokák" vagy éppen "Hajrá Nagypapák" skandálása még inkább összehozta a nézőket.

ksz_103843_ed_20181110_0544.jpg

És hogy mi lett a végeredmény? A teljes játékidő 9-9-es döntetlene után a büntetőkkel, 12-10-re nyertek a nagypapák, a rutin azért még győzedelmeskedett.

ksz_103879_ed_20181110_0928.jpg

www.parvypatricia.com

(Fotók: DeepInsight)

Gerincsérv...12 évesen?

Amikor egy anyuka felhívott, hogy a lánya 12 évesen gerincsérv közeli állapotban van, akkor azért visszakérdeztem, ennyi idősen? Ez még nekem is kissé szokatlan volt, tisztában vagyok vele, hogy a hanyag tartás ebben a korosztályban (ill. az iskolások körében) szinte népbetegség, de ennyi idősen mégiscsak súlyosnak érzékeltem az állapotot.

gerincserv.jpg

A gerincsérv ma már egyáltalán nem ritka, sokat olvasunk róla, mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki ezzel küszködik. A sérv terápiájában nagy szerepet kap a mozgás, gyógytorna, gerinctréning, úszás, esetleg gyógymasszázs és ezek nagyon fontosak is, de nem mehetünk el amellett, hogy milyen lelki tényezők húzódnak a háttérben.

Ahogy testi szinten, úgy lelki szempontból is, nagyon sokszor áll a sérv hátterében a túlterhelés, valamilyen trauma. Egy iskolás korú gyereknél ez könnyedén lehet a sok tananyag, különórák sokasága, vele szembe támasztott elvárások, a kortársai beszólásai, megjegyzései.

A gerincoszlopunk a stabilitásunk adja, de nemcsak a stabilitásért, tartásért felelős, hanem a rugalmasságért is. Gondolj csak bele, a gerinc mennyi féle mozgást tesz lehetővé: előre-hátra-oldalra hajlás, döntés, csavarás. Márpedig az életben is szükséges a rugalmasság, ha mereven állunk olyan helyzetekben, ahol alkalmazkodásra, változtatásra, megengedésre lenne szükség, ott nemcsak a lelkünk, de a testünk (gerincünk) is sérülhet.

Ha valaki többet vállal, mint elbír, vagy többet tesznek rá, abba beleszakadhat, testileg és lelkileg egyaránt. (Ahogy a sérv kiszakad.) A sérvet nagyon sokszor valamilyen hirtelen, nagy terhelés után állapítják meg. DE! Nagyon fontos tudnunk, hogy az ilyen állapotok sosem egyik napról a másikra alakulnak ki, sokszor évek alatt, a sérv megállapítása már a végső pillanat.

A gerincsérvnél tehát mindenképpen javasolt a fizikális terápia, megfelelő mozgás, a helyes testtartás elsajátítása, de ahhoz, hogy megértsük, miért is történt ez velünk és hogy megelőzzük az esetleges további betegségeket, mindenképp ajánlott egy kis lélekbúvárkodás, pl. theta healing segítségével...minden életkorban!

www.parvypatricia.com

(Fotó: healthylnb.com)

Miért agyalnak annyit a nők?

Ültünk egy napfényes délutánon a barátnőmmel egy parkban, amikor is felsóhajtott: mi nők, miért agyalunk annyit? Milyen problémája volt az ősembernek? Kaját kellett találnia és kész, na jó, meg barlangot, mert szívás az esőben kinn lenni.

two-girlfriends-sit-together-talk-discuss-smile-young-women-meet-at-working-place-for-freelancers-.jpg

És akkor két dolog jutott eszembe, egyrészt a "boldogok a lelki szegények", hogy milyen jó lenne olykor együgyű flótásként élni bele a vakvilágba, nincs gond, nincs agyalás. A másik egy karikatúra: fekszik egymás mellett tétlenül az ágyban sok évnyi házasság után a nő és a férfi. A nő ezt gondolja: biztos már nem tetszem neki, vagy észrevette, hogy szőrös a lábam, olyan a combom, mint anyámé, nem szeret...vagy lehet, hogy van valakije. Míg a férfi: vajon hogy tudnak a legyek megállni a plafonon?

Az biztos, hogy ezzel a túlagyalással baromira megnehezítjük mi nők az életünk és minél intelligensebb a nő, annál jobban képes erre, annál jobban képes kombinálni, akár olyan teóriákat is megalkotni, aminek köze sincs a valósághoz...mit gondolt a másik, vajon miért tette ezt meg azt... Nem gondolom, hogy a cél innen az lenne, hogy akkor most legyünk buta libák, tagadjuk meg a gondolkodási, kombinálási képességünk, meg aztán akármennyire is egyenlőség és magam is azt hirdetem, egyszerűen voltak/vannak/lesznek olyan tulajdonságok, melyek a nőkre/férfiakra inkább jellemzők. Nem az a cél, hogy na ezt itt most dobjuk ki a kukába, sokkal inkább azt mondanám, nézd meg, ezen a képességeket miként tudod a hasznodra fordítani.

Egy "lelki szegénynek" valóban meglehet az az előnye, hogy nem analizál, de aki azt mondja, hogy na, én egy okos, intelligens felnőtt nő vagyok az képes arra, hogy ezt az intelligenciát a javára fordítsa. Igenis képesek vagyunk megtanulni, hogy mi a különbség az elemeire szétboncoljuk és ezzel az őrületbe kergetjük magunkat (és a környezetünket is akár) és aközött, hogy megértjük/elfogadjuk a dolgokat. A "lelki szegény" lehet, hogy csak elfogad, mert fel sem merül benne, hogy lehetne másképp. Aki meg az analizálósok táborát erősíti, az képes MEGTANULNI az ELFOGADÁST. Hogy minden van valamiért, okkal történnek a dolgok, akár még azt is mondom, hogy nem kell mindent az adott pillanatban megérteni, pláne nem nekünk elintézni, megoldani. Igenis lehetséges megtanulni, hogy néha csak úgy legyünk, könnyedén, magunknak is segítség és a dolgok is könnyebben mennek körülöttünk. Talán valami olyasmi, jó értelemben, amikor beveszed a leszarod tablettát. Van, hogy kell ilyen is.

www.parvypatricia.com

(kép:123RF.com)

 

A NON+ divatmárka alapítójának, tervezőjének Kiss Saroltának letisztult világa

Az indián nyár egyik utolsó napján az Andrássy úti showroomban találkoztam Kiss Saroltával, a NON+ divatmárka alapítójával, tervezőjével. Kicsit fáradtan, merthogy... 

...az év vége mindig pörgős- mondja Saci- kollekciókat tervezek folyamatosan, vezetem a céget, közben már készülünk a jövő évre. 

kiss_sarolta.jpg

Jövőre lesz 10 éves a cég, gondoltad volna, hogy ide jutsz? 

Az elején ösztönösen csináltam mindent, hittem, bíztam benne és bízom ma is, csak így tudom működtetni a márkát. Olyan darabokat terveztem, melyek megfeleltek az ízlésemnek, de nem találtam a magyar piacon: letisztult, minimalista stílusú pamutruhákat. Most is sokat dolgozom, de akkoriban még többet, vagy inkább úgy mondom, kicsit átalakult, hogy mivel kell foglalkoznom.

Ha a mai tudásoddal újra kezdenéd...? 

Akkor jóval tudatosabban csinálnám. Egyszerűen nem lehet ennyi mindent egy személyben csupán a szívből vezérelve kézbentartani. Egy cégnek, legyen az bármilyen típusú, számos szempontból kell jól működnie, azon túl, hogy a terméknek megfelelőnek kell lennie. A gazdasági oldal például sose volt az erősségem, sokkal inkább a tervezői, művészi oldalról közelítettem, 5-6 év után döbbentem rá arra, hogy ezt így nem lehet és segítséget kértem. Ma már jobban megosztom a feladatokat, de attól még persze az én kezemben fut össze minden szál. 

Ezalatt a 10 év alatt hogyan változott a márka? 

A letisztultság, egyszerűség, az alapelvek és értékek megmaradtak. Amik változtak, azok inkább a számok és ez pár dolgot magával húzott. A NON+ indulásakor egy hónapban adtam el annyi ruhát, mint most három nap alatt. Akkor még egy fazont több színben és eltérő méretben is lehetett kérni, egyedi megrendelésre, de ezt ilyen volumenben már képtelenség fenntartani, logisztikailag nem bírnánk. Inkább úgy döntöttünk, hogy három szegmensen mozgunk: létrehoztunk egy BASIC, azaz alapkollekciót 4 színnel; a szezonális kollekcióban jönnek be új színek, új anyagok és formák. Ezen felül a közelmúltban indítottuk el a heti szett akciónkat, melynek keretében a BASIC kollekció legnépszerűbb fazonjait kínáljuk akciós áron, előrendeléssel, különféle színekben. Az is változás, hogy mostantól elsősorban a webes felületre koncentrálunk, az eladások nagy része már a webshopon realizálódik. 

non_1.jpg

Aki egy kicsit is elmélyed a NON+ világában, az tudja, hogy itt a kényelmes ruháknál többről van szó. 

Vannak vásárlók, akiknek az számít, hogy egy fazon kényelmes, praktikus, legyen, a többivel nem törődnek. Mintahogy nagyon meghatározó az ár is. Hiába szól másról a NON+, mint egy nagyszériás, olcsó tucattermék, valójában versenyzünk azokkal is. A minőségi alapanyag drága és hiába tudjuk, hogy az általunk használt anyagok tartósak, 5 év után is megtartják a fazonjukat, nem bolyholódnak ki, de ezt nem mindenki tudja megfizetni. Külföldről hozom be a legjobb anyagokat, személyesen válogatom ki, ahogy a kellékeket is. És igen, ezen felül van egy filozófia, egy üzenet a ruhákban, ami fakad az én belső világomból és ad egy lelki pluszt, ettől válik többé, mint egy ruhadarab. A mostani kollekció mottója például a teremtő, kreatív energia, ami utal a belső teremtő energiánkra, hogy higgyünk magunkban és akkor meg tudjuk valósítani azt, amit szeretnénk. Úgy érzem, ez a misszióm, hogy képviseljem és terjesszem, hogy a kevesebb több elve nemcsak a ruhák minimalista stílusáról szól, hanem arról a szerény, visszahúzódód attitűdről is, ami a külsőségek hangsúlyozása helyett a belső értékekre öszpontosít. Hosszútávra tervezünk, nem dobunk ki semmit, a maradék anyagból például babasapka készül. Ezt a filozófiát a magam csöndes, visszafogott módján igyekszem terjeszteni és bízom benne, hogy egyre többekhez eljut. 

És a számok ezt mutatják? 

Szerencsére igen. Bár tudjuk, hogy a magyar piac szűk, de egyre több vásárlónk van, szépen lassan bővül a kör. Emellett tervezzük a külföldi megjelenést, most épp a piackutatás állapotában vagyunk, hol is lenne érdemes bevezetnünk a márkát. 

Könnyen tervezel? Hogyan jön létre az új kollekció? 

Nagyon szerencsés vagyok ebben, mert egyszerűen csak jönnek az ötletek, amint leülök tervezni. A tervezéshez hangulat kell, kiegyensúlyozott lelki állapot, nyugalom, kellemes, lágy zene esetleg füstölők. Figyelem egyébként a trendeket, a lányokkal a showroomban mindig végigbeszéljük a vásárlói visszajelzéseket, ezeket megjegyzem, de a trendek nem befolyásolnak, a belső irányzékom mentén haladok. Minden kollekció egyedi; az általánosan érvényes minimalista megközelítés mellett mindig van valami pici plusz. Valamelyik kollekcióban például a zsebek dominálnak, a mostani kollekciót pedig a japános, origamis, geometriai szabásvonalak letisztultsága jellemzi.

non_2.jpg

Említetted a csendet, ami fontos számodra. Megtalálod ezt a csendet a mindennapokban? 

Ez a legnagyobb feladat, hogy erre az ember időt szánjon. Manapság már jóval tudatosabb vagyok abban, hogy többet pihenjek, szerintem minden akkor működik, ha egyensúly van. Lehet pörgés, meg rengeteg munka, de kell lennie mellette nyugalomnak is. Csak így van balanszban a dolog. Sokszor dolgozom otthonról, az is nyugalmasabb, de van, hogy kimegyek az erdőbe vagy jógázom, ami feltölt, kitisztít. Úgy elmegy mellettünk az élet, hogy észre se vesszük, ma kell változtatni, nem holnap vagy majd egyszer! Ma kell időt szánnunk magunkra az élet pillanatainak megélésre.

www.parvypatricia.com

 

A 49-es villamos vezetője üdvözli a külföldieket (és közben nagyon röhögünk)

Vannak azok a szegény lúzer honpolgárok (köztük én is), akiknek nincs óránként 1 millájuk repülős utazásra, élményként nem osztályrészük a "ki gépen száll fölébe" életérzés, metróval viszik a macsekot dokihoz és nem ám Ámerikába'. Szegény, szegény magyarok! DE! Nem búsulj tezsvír', ha te is a 4-6-oson zötykölődsz, vagy egyéb BKV-s cuccon, sőt, azt mondom te vagy az igazán szerencsés! Merthogy akik a repcsin viszik a macskát, tök egyedül ücsörögnek, magánytól szenvedve. Láttad a Timit is, nem? Nem volt mellette egy kedves utas sem, akivel szemben ülve bénázhattak volna, ki hogy rakosgatja lábait. Pedig ez mekkora élmény!! A közösségi élmény! Na ettől fosztják meg magukat a repülős flótások! Meg aztán a magyar ember beszédes is, kommentál dolgokat, választékosan fejezi ki magát (na, b. meg, mé' nem megyünk má'?) és ezektől ki akarná megfosztani magát? Naugye! Mondom én, ha szépen kicsit átgondolod, láthatod, hogy azok a lúzerek és nem is mi.

És aztán itt van egy másik fontos szempont, hogy a magyar ember kedveli a külföldieket (pirézeket főképp), beszéli is a nyelvüket (a pirézt a legirodalmibb magasságokban). Kedveli, ha hazánkba látogatnak, velünk utaznak a villamoson, készségesen eligazítjuk őket, jó hangosan ordítva magyarul. A külföldiekről köztudott, hogy rossz a hallásuk, ezért alkalmazzuk ezt a technikát, mi csak figyelembe vesszük szegénykék audio problémáját. A magyar egy segítőkész nép.

49-es_villamos_1366-e1479474224255-1280x841.jpg

Aztán, ezek a repülős lúzerek hogyan is hallhatnák a BKV új szolgáltatását, a villamosvezetőüdvözliakülönbözőnációtagjait? Tudod ki akar ezek után repülni?! És a meccs is jó képernyőről! Na de itt a lényeg, hallgassátok a villamos vezető bácsit! Jó villamosozást! #kozossegielmény #vivalavillamos #szeretjukakulfoldieket

https://soundcloud.com/parvy-lc-patricia/49-es-villamos1

https://soundcloud.com/parvy-lc-patricia/49-es-villamos2

www.parvypatricia.com

 

Seress Zoltán a Korhatáros szerelemből a jó és rossz szellemekről, Michelangeloról és a Pandákról

Mielőtt találkoztam volna Seress Zoltán színművésszel, amolyan régivágású férfinek gondoltam, megbízható, nyugodt embernek, aki a legnagyobb viccet is képes faarccal elmondani. Talán ezt sugározta István szerepével a Korhatáros szerelemből, talán ezt sugallta Aranyéletbeli karaktere is. Ennyire profi módon alakított vagy azért van hasonlóság közte és a szerepei között? Vajon milyen az ember a színészi gúnya alatt? 

seress_zoltan.jpg

Amikor hívtalak, épp a szinkronstúdióban csíptelek el, mit szinkronizáltál? 

Az Eddie Redmayne főszereplésével készült Legendás állatok és megfigyelésük második részében adom a hangom egy minisztériumi főosztályvezetőnek. 

Azt nyilatkoztad korábban, hogy a szinkronnal sokáig nem voltatok jó viszonyban, úgy érezted, hogy sietned kell a felvételekkel. Mára azért barátok lettetek? 

Nehezen szoktam meg az új technikát, a fülest, ami persze óriási segítség, de sokáig idegen volt a számomra. Mára azonban hozzáidomultam és megszerettem. És valóban, dolgoztam olyan stúdióban, ahol sürgettek, márpedig nekem nyugalom kell, idő a jó munkához. Ha nincs elegendő időm akár egy szinkronmunka, akár színpadi vagy filmbéli szerep esetén, akkor ez a „haladjunk már módi” nálam a minőség rovására megy, nem tudom úgy megformálni, ahogy azt szeretném. Egy próbafolyamatnál is sok időre van szükségem, nem vagyok az a „hangoskodó színész”, csócsálom a szerepet, jövök-megyek, sokszor a körülöttem lévők nem is értenek, megnehezítem a próbát a magam és a környezet számára is. És még az is előfordul, hogy olykor nem áll össze az egész. 

Hogy éled meg, ha az erőfeszítés ellenére sem áll össze? 

Ez nem megélés kérdése, hanem akkor ezzel feladat van. Kétségtelen nem annyira hálás feladat, mint a sikerben lubickolni. Sok szerep volt számomra kihívás, mert valahogy szinte mindig plusz terhet rakok a vállamra, sokszor látok ellenséget szerepben, amit ne szó szerint érts. Vannak jó és rossz szellemek és ha az ember dolgozik, akkor mindkét fajtával találkozik. Az ellenséget úgy értettem, hogy ott a rossz szellemek picit jobban elkezdenek dolgozni, ilyenkor végtelen nehéz utat érzékelek. Talán valahogy ebből a nyerem a motivációt, merthogy ez így számomra egy megoldandó feladattá válik. 

István karakterénél a Korhatáros szerelemben is csináltál magadnak ilyen plusz terhet, feladatot? 

Nem, inkább a forgatókönyv ejtett gondolkodóba néha, helyenként volt egy-két érdekes fordulat a karaktert illetően. Azon gondolkodtam, hogy ez hiteles-e, egy ilyen ugrás létrejöhet-e vele. Esetenként azt éreztem, hogy ez nem fér bele és akkor jeleztem is azonnal. Szerencsére nagyon rugalmasak voltak és ezeket a kérdéseket bátran elő lehetett hozni, így az is előfordult, hogy ott a helyszínen átírtunk egy-két sort, megtartva természetesen a cselekmény irányát. 

Mi az amit kedvelsz Istvánban és mi az, amit nem? 

Amit a legjobban kedvelek benne, az a humora, olyan viszont nincs kifejezetten, amit nem kedvelnék. Az első évadhoz képest minden karakterben, így Istvánnál is vannak kanyarok. Ahogy mondtam, azt figyelem, hogy ez a kanyar hiteles-e. Például, ha azt vesszük, hogy az első évad úgy fejeződik be, hogy a sorozatbeli párommal, Dobó Katával válunk, majd a második évadban láthatjuk, hogy István iszik, új helyen van, új emberek társaságában. Erről azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben természetes, hogy István meggyengül, de nem vetkőzhet ki teljesen magából. Azért ez egy tartással rendelkező férfi és nem hullhat darabokra. Az is természetes, hogy elkezd új utakat járni, aztán az vagy működik vagy nem. 

seress_zoltan_dobo_kata.jpg

Mi a különbség számodra a színházi és filmbeli szerep között? 

A kontroll, az irányítás, ami elsőként eszembe jut. Egy élő előadásban sokkal nagyobb lehetőségem van idomulni a helyzethez, állandóan figyelni, változtatni a tempón akár, apró pici jelek alapján érzékelni, hogy kell-e valamit máshogy csinálni. Egy film kész, befejeztem, ott van, fóliázzák, csomagolják, tartósítógázt tesznek hozzá és viszontlátásra, ott már nem tudok változtatni. 

És vissza szoktad magad nézni filmen? 

Igen, de nem a TV-ben, hanem a forgatáson, mert abból építkezem. Van olyan rendező, aki ezt nem szereti, de a Korhatároson ezzel nem volt gond. Ezek a visszanézések számomra azért is fontosak, mert nagyon aprólékos vagyok, mindent észreveszek. Bár a filmeknél, így a Korhatárosnál is, külön ember van arra, hogy ezeket figyelje, például ha leraktam egy kanalat az asztalra, akkor a következő jelenetben is onnan, ne egy másik helyről vegyem fel. De amellett, hogy van erre külön ember, nekem sokat számít, hogy magam is ellenőrizzem. A filmnél egyébként szerintem nem is lehet máshogy, csak pontosan és aprólékosan, pláne egy közeli felvételnél. 

Nagyon sokat játszottál és játszol most is Shakespeare darabot, ha lenne egy időgép és visszamehetnél az ő korába, mit kérdeznél tőle? 

Bármilyen illúzióromboló is a válaszom, én azt hiszem, ha visszamennék abba a korba, kerülném őt. Mert gyanítom, kiderülnének dolgok, amiket ma igaznak és megtörténtnek gondolunk és én szeretnék ebben a hitben megmaradni. Azt gondolom, ha beszélgetnénk és utána visszajönnék a mai korba, azt mondhatnám, hogy gyerekek, akkor most kezdjétek el lepakolni a könyveket a British Library-ben, mert most újakat írunk. Viszont ha lenne lehetőségem időutazásra, akkor szívesen besurrannék a pápa mellett, amikor Michelangeloval vitatkozott a Sixtus-kápolna festése kapcsán. Nemrég jártam Rómában és lenyűgözött a látvány. A pápa nem akart ilyen grandiózus freskót és a pénzt is sajnálta rá, de Michelangelo olyat akart készíteni, amit még korábban senki. Ezekbe a beszélgetésekbe, vitákba bizony belehallgatnék. 

Feleségeddel, Szorcsik Krisztával együtt játszol egy darabban, melyet novemberben mutattok be a Mozsár Műhelyben. Megterhelő ez magánéleti szempontból? 

Igen, azt kell mondjam megterhelő, a mi együttműködésünk nem súrlódásmentes, vannak benne nehézségek. Az ízlésünk hasonló, de az útvonal időnként más. A darab egészen különleges és gyönyörű, írója pedig, Matei Visniec, egy fantasztikus figura, ismerem személyesen is. Nem nagyon mernek mostanában úgy írni, ahogy ő, abban a provokatív stílusban. A pandák gyönyörű utazása egy nő és egy férfi története, misztikus formában, tele derűvel és humorral. Semmi sem egzakt benne, igazából nem tudjuk, hogy a nő jön a férfi életébe vagy éppen megy, kilenc éjszakájuk van, hogy megismerjék egymást. Nagyon izgalmas darab.

(Fotó: fidelio.hu, TV2)

www.parvypatricia.com

 

 

 

 

 

...férfinak lenni bizony néha rohadt nehéz...

Milyen hülyék a férfiak, de ahogy ezt leírom, ne várj valami feminista értekezést, hogy a nők jobbak. Nincs ilyen, nem jobb egyik nem se a másiknál, csak más.

ferfi_elfojt.jpg

Csupán hallgattam egy énekest, világhíres és a 90-es évek végén óriási sztár volt, aztán jött egy óriási zuhanás. A férfi széthullott, lelki trauma, megbetegedett, aztán összeszedte magát és most újra a topon van. Volt egy pillanat, amikor hallgattam a vele készült interjút most megjelent könyve kapcsán, amikor kissé megsajnáltam őt és igen, a férfiakat. Az énekes azt mondta: "mert nektek nőknek annyira könnyű, ti mindent kibeszéltek, de mi férfiak nem."

A könyvében viszont beszél, beszél a zuhanásról, beszél a felemelkedésről, beszél arról hogyan élte meg. Az egyikről, amiről férfi általában szégyell, a másikról viszont bárhol bárkinek. Persze, vannak mindenféle showműsorok, ahol összeszedik a sztárokat és arról faggatják, hogy egy kudarc után hogy állt fel, de akkor beszél, akkor hívják meg egyáltalán ebbe a műsorba, amikor már sikeres (újra). Viszont míg tart a zuhanás, addig a férfi szégyenkezik, magába fojt, iszik...és most nem mondom, hogy tisztelet a kivételnek, legyen ez végig érvényes az írásra, ok?

Beszélgettem olyan férfival, aki pánikrohamokkal küszködött, mikor nem ment az üzlet vagy egyszerűen túl sok volt a vállán. Egy nő ilyenkor mit tett volna? Felhívja a barátnőjét, jól kibeszéli magát és ugyan a probléma nem oldódott volna meg, de mi nők pontosan tudjuk, hogy kibeszélni magunkból valamit, az felszabadító. Nem, nem a probléma oldódik meg, hanem a kibeszéléssel lejön a blokk, mely gátolja a megoldó erőt, amit elnyom. De mit csinál a férfi ilyen helyzetben, jég dupla whiskeyvel? Esetleg a jó cimborának elmondja, hogy bizony gebasz van, de érzelmekről mikor beszél? Mert a férfi nem sír, a férfi büszke, a férfi mindent maga old meg. Egy fenét...és ezt egy okos férfi pontosan tudja is, csak a társadalmi berögzültségek, a neveltetés...

Egy férfi inkább végigköhögi az életét, minthogy kimondja nyíltan, ami bántja, a férfi inkább belül őrlődik, ahelyett, hogy segítséget kérne. A férfi a zuhanásról nem beszél, hogy azt hogyan ÉLI MEG.

És ekkor jöttem rá, hogy bizony férfinak lenni néha rohadt nehéz.

www.parvypatricia.com

(Fotó: lelekespsyche.blogspot.com)

Loffice- a jövő munkahelye

Biztos gondoltál már a jövődre, vajon hol leszel, mit fogsz csinálni 10 év múlva. Hol fogsz dolgozni, hol élsz majd, milyen lesz utána, ha gyereked születik vagy akinek már van, biztos vakarta a kobakját, vajon milyen lesz a gyerek jövője alapon. Klementz Katával, a Loffice Budapest és Bécs coworking (közösségi munkahely) egyik alapítójával, mozgatórugójával beszélgettem a jövő munkahelye- jövő anyukája, szülője- jövő városa kapcsán, mit gondol ő erről és hogyan tud ebben a vállalkozása utat mutatni és segítséget nyújtani. 

Mielőtt megkezdenénk a jövőutazást, tekintsünk egy picit a múltba. Hogy jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Loffice-t, mint első magyarországi közösségi munkahely? 

Családon belül született meg az ötlet, de korántsem ez volt az eredeti terv. Az épület korábban a Zeneakadémia kottanyomdája volt, majd irodaként funkcionált; szüleim munkájának köszönhetően került a család tulajdonába. A Loffice-t egy San Francisco-i minta hívta életre; egy családtag hívta fel rá a figyelmünk, hogy létezik egy eltérő munkatér, amely megosztáson alapul, nem a szokásos reggel bemegyek, du-este irány haza, de nem is a pizsamás home office. Ezt csinálták meg először San Francisco-ban 2005-ben. Tetszett az ötlet és 2009-ben belevágtunk, elsőként Magyarországon. Szerencsések voltunk, kezünkben az ingatlannal, de azért ez egy óriási felelősség is, a családi vagyont próbálom igazgatni és éppen ezért helyenként megfontoltabb, óvatosabb is vagyok. De az egészet természetesen nem egyedül csinálom és ez is olyan szerencsésen alakult: a testvérem, Panni ért a számokhoz, amikhez én nem, így ez az ő szakterülete, én pedig az arc vagyok, marketing, rendezvények, ami pedig Pannitól áll távol. Ezen kívül van még egy osztrák befektető, az ő kérése is volt, hogy csináljunk ilyet Bécsben is, ill. én tanultam és dolgoztam is Bécsben, valamint Németországban, ismertem a kultúrát, ismertem a nyelvet, ami mindenképp előny volt.

klementz_panni_klementz_kata_b-j.jpg

Klementz Panni és Kata (b-j)

 

És akkor a jelen, hogyan kell elképzelnünk a Loffice mindennapjait? 

Évente 70.000 ember fordul meg nálunk, valaki egy rendezvényre bérel tőlünk termet, valaki egy hétre jön és vannak tartós bérlőink is. 38-40 szabadúszó, ill. startup cég van jelen pillanatban a Paulay Ede utca épületben, főzőiskolától az informatikai cégig széles a paletta, de jelen vagyunk a város más pontjain és szezonálisan a Balatonon is. Egyértelműen növekszik az igény az ilyen jellegű munkavégzésre és ennek megfelelően nemsokára kész az újabb irodánk is. Ezek a személyek, cégek közös teret, közös technikát használnak, tehát mind a téren, mind a felszereltségen megosztoznak, így jóval költséghatékonyabbak is lehetenek. Az utóbbi években megváltoztak a trendek, változott a dinamika, tágult a tér és egyre több ember dolgozik ilyen coworking, cooffice struktúrában, 2020-ra a becslések szerint az emberek 40%-a világszerte választja ezt a formát. Amikor mi megnyitottunk 2009-ben, a világon 75 ilyen iroda volt, most pedig 18.000, amely több, mint másfél millió ember munkahelyét adja. Ebből 40% a nő, ami 10 éve még az 5%-ot sem érte el. 

loffice_coworking5m.jpg

Miben más a Loffice, mint más közösségi munkahely? 

Mi nagyon igyekszünk arra is figyelni, hogy bár ez egy ingatlanhasznosítási és üzemeltetési project, de kell, hogy valami összetartson minket, kell valami plusz. Ma Budapesten 40 coworking hely van, de véleményem szerint sokan elrontják azzal, hogy kizárólag az ingatlanhasznosításra fókuszálnak és ezért tönkre is mennek. Ha nincsenek programok, az egész elhal, így tapasztaltam.

Milyen programokat kínál a Loffice? 

Évekig szerveztünk startupoknak mentorálást, fejlesztést, számos művészeti kezdeményezés van a háttunk mögött. Amibe pedig most belevágtunk, az a „Jövő Anyukája” és a „Citypreneurs” program. A „Jövő Anyukája” rendezvényünk a Coworkid Alapítványunk égisze alatt zajlott, hatalmas érdeklődés övezte, ez már a második ilyen anyukás napunk volt és mindenképp tervezünk még folytatást. Amikor 2 éve létrehoztuk ezt az alapítványt, nagy cégek álltak mellénk, az ő érdekükben is áll, hogy a munkaerőhiányukat pótolni tudják és ebben nagymértékben számíthatnak a nőkre, főleg az anyákra, akik a gyerekvállalás után nehezen találnak munkát. Azt kell mondjam, hogy olyan lehetőséget teremtettünk a multik segítségével, ahol mindkét fél jól járt. A mostani rendezvényen az volt az igazán jó, hogy szinte minden rétegre ráláthattunk; jöttek egészen fiatal és idősebb kismamák, sokgyerekes anyukák, vállalkozók, alkalmazottak, közép-és felsővezetők is, hozva magukkal a saját meglátásaikat, tapasztalataikat és problémáikat egyaránt. Szerveztünk kerekasztal beszélgetést és tréninget is. A rendezvény moderátora Veiszer Alinda volt, előadóként és résztvevőként pedig Palya Beát, Kádár-Papp Nórát, Juhos Andreát és McMenemy Márkot tudhattuk soraink között. 

_jovoanyukaja_kerekasztal_10.jpg

Mit tud adni a Loffice a jövő anyukáinak, ill. szüleinek? 

Mindenképp egy rugalmasabb munkateret és időbeosztást. Nem kétlem, hogy van olyan, aki szívesen van éveket otthon a gyermekével, de azt is látnunk kell, hogy sokakra ez rossz hatással van, izolálódnak a társadalomtól és a tudásuk is devalválódik. Átlagosan egy tudásanyag a mai világban 1-1,5 év alatt értéktelenedik el, ez az informatikában fél év. Márpedig igen is sokan vannak, akik nem szeretnének kiesni, és nem akarnak lemondani arról a karrier tervről, amit megálmodtak maguknak a gyermek születése előtt. Ugyanolyan megbecsülést várnak el tudásuk alapján, mint férfi társaik, egyenlő bérezést, egyenlő esélyeket. Az említett rendezvényen, az anyukák hozták magukkal a gyermeküket, a legkisebb 2 hónapos volt, ehhez kaptunk gyerekfelügyeleti segítséget, eg bútorcégtől pedig gyerekbútorokat. Valahogy ezt gondoljuk nagyban. Lehet, rémisztő, hogy a skandináv államokban 8 héttel a pici születése után visszamennek dolgozni, de azok javarészt részmunkaidők, fokozatosan felépítve, először akár napi 2 óra munkavégzéssel. Ebben kívánunk mi segíteni, hogy egy olyat teret hozzunk létre, ahová a szülők a gyerekkel együtt bejöhetnek, a gyerekre vigyáznak, ő pedig addig tud dolgozni. Terveinkben szerepel továbbá egy munkaerő közvetítő platform létrehozása, távmunkában vagy részmunkaidőben dolgozni kívánó szülők számára. 

Említetted még a „Citypreneurs” programot, ez mit takar pontosan? 

A jövő városa, élhető város a jövőben fókusszal rendezzük ezt a programot, de olyan hihetetlen sokan érdeklődtek iránta, hogy teljesen át kellett szabnunk az eredeti elképzeléseket. Az október 17-ei rendezvényre Vitézy Dávidot és Böszörményi-Nagy Gergelyt hívtuk meg, azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne Budapestet, vagy akár más nagyobb várost a modernkori követelményeknek átszabni. A „Citypreneurs” egy programsorozat része, az első részben a fenntartható fejlődést állítottuk a középpontba, zöld vállalkozások képviselőit, ill. az ilyenben gondolkodókat hívtuk meg,  a második rész a pénzügyi tudatossággal foglalkozott. 

És neked mi jelenti az élhető várost? 

Nézd, én imádom Budapestet, a rezgését, lüktetését, színesnek és izgalmasnak tartom és azzal, hogy megtapasztaltam Bécset, azzal tudtam igazán megszeretni és értékelni. Van persze olyan, amit elég nehezen kezelek, az utálkozást, a rivalizását, a panaszkodást, hogy egy átlagos bicikliutam során kb.negyvenszer ledudálnak. Ez Bécsben nincs, vagy jóval kisebb mértékben. Bécs egy nyugis hely, az emberek távolságtartóbbak is, de az anyagi jóllét miatt nincs bennük akkora feszültség, mint itthon. Mi magyarok sokszor nagyon pesszimistán állunk a dolgokhoz, mondván, hogy a siker így csak édesebb lehet, folyamatosan bizonyítani akarunk, hogy csak azért is megcsináljuk. Számomra az élhető város igazságos, ahol biztosított a lehetőség mindenki számára, hogy a tudása és képességai alapján elérje célját, nemtől, kortól, gyermektől függetelenül. Igazságos, egyenlőségen alapuló társadalom és város, nekem ez a legfontosabb. Ha pedig a külsőséget nézem, iszonyat nehéz itt a VII. kerület szélén, hogy a turisták esti bulizásainak lenyomatát kerülgetjük reggelente. Tudom, hogy a turizmusból sok pénz jön be és nagyon fontosnak is tartom, de a másik oldalon ez sem egy tartható állapot és sokan az itt lakók közül menekülnek is. De nem választanék más helyet, szeretlek Budapest!

www.parvypatricia.com