Mindig örülök, ha hallok egy sikeres magyar vállalkozásról, különös örömmel fogadom, ha egy jó vendéglátó egységre vagy szállodára, panzióra bukkanok, hisz az első diplomám biza szálloda szakos. Szerencsére az utóbbi időben szépen nőtt az ilyen helyek száma, igényességgel kialakított, színvonalas kis gyöngyszemek, mint például ez itt:
Ilyen kajával (lazac, cukkinis pestos bulgurral és spárgával, nyami)
Olyan helyek, amelyet családok visznek a vállukon, irtó nagy erőbedobással, de csupa szívvel, mert máshogy nem is lehet...máshogy nem lehet jól!!
Szóval őket ajánlom, nagy-nagy szeretettel, Balogh Barbara, Nomád Hotel, ollé, hajrá, ajvé, puszi Nektek!
Aztán vannak olyan helyek, amik jól indulnak, gyönyörű környezet, kedves házaspár vezeti, szuper a koszt, csodás erdő veszi körbe, harapnivaló levegővel. Lefoglalom a szállás jó időben, hisz kapós a hely, májusban már csak egy szeptemberi hétvége szabad, nem is csodálkozom, többször tapasztaltam már a hely varázsát. Mindent lebeszélünk, több éves múltunk van már, mire kapom a hívást először, hogy baj lenne e, ha nem lenne vacsora, menjünk má' el egy étterembe.
Igen, baj. Megállapodtunk a félpanzióban.
Aztán kiderül, hogy ők biza elutaznak nyaralni akkor és visszamondják a foglalásomat, de máskor szívesen látnak.
Én viszont ezt a módot nem látom szívesen, velem ilyet egyszer csinál meg valaki, először és utoljára. A teljes panziót lefoglaltam... De annak nagyon örülök, hogy sok a vendég, sok a pénz és megengedhetik maguknak, hogy ezt elbukják. De ez még csak a rövidtávú hatás, mert ezt én most sokaknak elregélem, majd azok elmondják az ismerőseiknek és így tovább. Butaság volt ez nagyon, egy megállapodást ilyen módon felrúgni, neki ez a munkája, bevállalta a csoportot. És ez nem egy vis maior eset volt, mert igen, elismerem, olyan mindig lehet.
Szóval drukkolok továbbra is azoknak, akik komolyan veszik szakmájukat, akik beleadnak mindent a munkájukba, a szívvel-lélekkel végigjárt útban hiszek magam is és legyünk jó sokan ilyenek!
