Onnan kezdődött, hogy minden reggel tolok valami gabonapelyhet, de már baromira untam a különböző termékeket. Merthogy a kukoricapelyhet nem bírom, még a morzsolt kukoricát is képes vagyok kiválogatni az egytálételből. Aztán, hogy a macerát fokozzam, nem nagyon eszem cukrot és ha megnézed az összes ilyen reggeliző cucc tele van nyomva cukorral. Ezen felül meg, ami még jó és finom, azt tőlünk 300km-re nyugatra lehet megvásárolni. Marad alig néhány termék..
Neten lőttem egy igazán egyszerű receptet, hogyan lehet gabonapelyhet készíteni házilag. Annyira egyszerű volt a leírás, hogy már-már nem is hittem el, hogy ezért fizetünk ennyit a boltban, liszt meg víz? Röhej.
Azt írják, hogy egy serpenyőt teríts be az adott liszttel, aztán fújkáld meg vízzel. Na ok, mondom magamban, mire másra való a viráglocsoló? De persze nem spriccelt, mikor máskor szarjon be? Gondoltam megoldom szitán át, az úgy ahogy működött, de eléggé eláztattam a lisztet. Ez volt a hiba, mert innentől jön a türelemjáték, meg az azbesztkéz, ill. az anyázás, hogy hú az aloe tartalék sprayét simán használhattam volna..
Az is fontos, hogy a kiterített liszt ne legyen se túl vastag, se túl vékony, ez utóbbi esetben, mint a palacsinta széle, tudod.. Ha túl vastag, akkor meg lapítgatni kell, hogy jól átsüljön. Miután oda sültünk a művelet közben a nyári nap délutánján (nyilván, mikor máskor?) és úgy ítéljük meg, hogy most már elkészült a nagy mű, nos akkor jöhet a szeletelés.
Erre legalkalmasabb a flex, ezt most fogadjátok meg és szerezzetek be, ha nincs otthon, mert az a 42 órás művelet, amit ezzel el lehet játszani igazán pezsdítőt. Ekkora már persze a fürdőruhát is soknak érzed magadon, arcod, kezed kipirult és a végeredmény, dobpergés!!! a végeredmény a fél fogadra se elég. Viszont finom és ropogós, legalább ennyi:)
