Vannak azok a napok, amikor az idő egyszerűen csak úgy jellemezhető F.O.S. És van olyan, hogy ez a F.O.S épp egy csütörtöki napra esik. Szakad az eső és a hely, ahol órám lesz, nomen est omenné változik, a hely neve Monsoon.
Ezen a csütörtöki napon belül különös figyelemmel értekezhetünk a délután (este, a sötétség miatt) 5 órás időpontyról. Amikor is, a Monsoon kedves milyen a szőkesége nagyon is tudom már recepciósa (bocs Juhász Gyula) az ásítási világrekord felállításának közelében jár. Végül is, találja meg mindenki, hogy miben a legjobb és ha csütörtök du. 5kor neki ez megy, hát ez megy és kész. Kávé már nem segít, zöld tea szintén nem pörget, még az a szerencse, hogy van más megoldás.
És itt jövök én a képbe és mondom Neked Drága Bori, azt gondoltad, hogy csak megígérem, de nem írom le, hogy csütörtökönként mivel is pörgetjük fel magunkat, nos tévedsz, leírom én biza, hadd olvassa a népség!
A valóságból picit mindig jó kiszakadni, igaz? Álmodozni, hogy most épp a spanyol tengerpart ölelésében küszködünk azzal, hogy jaj, milyen meleg van, az ilyenkor kimondottan elterel a szakadó eső és sötétség kombó látványától. A tengerpartot valahogy elviseljük, nagy nehezen, nagy duzzogva, még szerencse, hogy Bori becsomagolta a színes csíkos napernyőt, és így nap nem bántja bőrünket, mert bár ugye a TV2 szerint nem káros a napfény 11-15 között, de a leégés igen. Na ezt add össze...
Bori egyébként nem először van itt, első alkalommal Andrea nevű unokatestvéréhez érkezett még kamasz korában, ahol az egész nyarat eltöltötte, pontosan 2,5 hónapot. Nehéz volt utána visszamenni, pláne, hogy megismerkedett Fernandoval, aki andalúz dallamokat csempészett Bori estéibe és Bori kamasz szíve naná, hogy egyből szerelemre gyúlt, Lamour Toujour, persze a spanyol változatban.
A nyár után eléggé megviselte már a gondolat, hogy haza kell menni, panaszkodott is anyjának, próbálkozott mindennel, hogy maradhasson, még Fernando apját is beígérte a Muttinak, az Alonsot. Mondjuk a Mutti easyriderlányomra intette Borit, de ő maga szerette a sebességet, ezért az Alonso dolog elég jó húzásnak bizonyult...ööö...
Na végül is a kiscsalád egy szemesztert lehúzott Marbellán, természetesen Bori járt az escuelába, míg a Mutti 238km/h-val vette be a kanyart, aztán a következő nyáron hazamentek.
De Borinak megmaradt végig a csodás emlék és mindig visszavágyott, de azt már olyan úrinősen, hogy van egy saját hacienda, saját sofőr meg szakács és akkor most ezen a projecten dolgozunk, a szakácsot már megszereztem, aki azt mondta, hogy ismer jó sofőrt is. Talán Alonsora gondolt, nem tudom.
