Biztos gondoltál már a jövődre, vajon hol leszel, mit fogsz csinálni 10 év múlva. Hol fogsz dolgozni, hol élsz majd, milyen lesz utána, ha gyereked születik vagy akinek már van, biztos vakarta a kobakját, vajon milyen lesz a gyerek jövője alapon. Klementz Katával, a Loffice Budapest és Bécs coworking (közösségi munkahely) egyik alapítójával, mozgatórugójával beszélgettem a jövő munkahelye- jövő anyukája, szülője- jövő városa kapcsán, mit gondol ő erről és hogyan tud ebben a vállalkozása utat mutatni és segítséget nyújtani.
Mielőtt megkezdenénk a jövőutazást, tekintsünk egy picit a múltba. Hogy jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Loffice-t, mint első magyarországi közösségi munkahely?
Családon belül született meg az ötlet, de korántsem ez volt az eredeti terv. Az épület korábban a Zeneakadémia kottanyomdája volt, majd irodaként funkcionált; szüleim munkájának köszönhetően került a család tulajdonába. A Loffice-t egy San Francisco-i minta hívta életre; egy családtag hívta fel rá a figyelmünk, hogy létezik egy eltérő munkatér, amely megosztáson alapul, nem a szokásos reggel bemegyek, du-este irány haza, de nem is a pizsamás home office. Ezt csinálták meg először San Francisco-ban 2005-ben. Tetszett az ötlet és 2009-ben belevágtunk, elsőként Magyarországon. Szerencsések voltunk, kezünkben az ingatlannal, de azért ez egy óriási felelősség is, a családi vagyont próbálom igazgatni és éppen ezért helyenként megfontoltabb, óvatosabb is vagyok. De az egészet természetesen nem egyedül csinálom és ez is olyan szerencsésen alakult: a testvérem, Panni ért a számokhoz, amikhez én nem, így ez az ő szakterülete, én pedig az arc vagyok, marketing, rendezvények, ami pedig Pannitól áll távol. Ezen kívül van még egy osztrák befektető, az ő kérése is volt, hogy csináljunk ilyet Bécsben is, ill. én tanultam és dolgoztam is Bécsben, valamint Németországban, ismertem a kultúrát, ismertem a nyelvet, ami mindenképp előny volt.
Klementz Panni és Kata (b-j)
És akkor a jelen, hogyan kell elképzelnünk a Loffice mindennapjait?
Évente 70.000 ember fordul meg nálunk, valaki egy rendezvényre bérel tőlünk termet, valaki egy hétre jön és vannak tartós bérlőink is. 38-40 szabadúszó, ill. startup cég van jelen pillanatban a Paulay Ede utca épületben, főzőiskolától az informatikai cégig széles a paletta, de jelen vagyunk a város más pontjain és szezonálisan a Balatonon is. Egyértelműen növekszik az igény az ilyen jellegű munkavégzésre és ennek megfelelően nemsokára kész az újabb irodánk is. Ezek a személyek, cégek közös teret, közös technikát használnak, tehát mind a téren, mind a felszereltségen megosztoznak, így jóval költséghatékonyabbak is lehetenek. Az utóbbi években megváltoztak a trendek, változott a dinamika, tágult a tér és egyre több ember dolgozik ilyen coworking, cooffice struktúrában, 2020-ra a becslések szerint az emberek 40%-a világszerte választja ezt a formát. Amikor mi megnyitottunk 2009-ben, a világon 75 ilyen iroda volt, most pedig 18.000, amely több, mint másfél millió ember munkahelyét adja. Ebből 40% a nő, ami 10 éve még az 5%-ot sem érte el.
Miben más a Loffice, mint más közösségi munkahely?
Mi nagyon igyekszünk arra is figyelni, hogy bár ez egy ingatlanhasznosítási és üzemeltetési project, de kell, hogy valami összetartson minket, kell valami plusz. Ma Budapesten 40 coworking hely van, de véleményem szerint sokan elrontják azzal, hogy kizárólag az ingatlanhasznosításra fókuszálnak és ezért tönkre is mennek. Ha nincsenek programok, az egész elhal, így tapasztaltam.
Milyen programokat kínál a Loffice?
Évekig szerveztünk startupoknak mentorálást, fejlesztést, számos művészeti kezdeményezés van a háttunk mögött. Amibe pedig most belevágtunk, az a „Jövő Anyukája” és a „Citypreneurs” program. A „Jövő Anyukája” rendezvényünk a Coworkid Alapítványunk égisze alatt zajlott, hatalmas érdeklődés övezte, ez már a második ilyen anyukás napunk volt és mindenképp tervezünk még folytatást. Amikor 2 éve létrehoztuk ezt az alapítványt, nagy cégek álltak mellénk, az ő érdekükben is áll, hogy a munkaerőhiányukat pótolni tudják és ebben nagymértékben számíthatnak a nőkre, főleg az anyákra, akik a gyerekvállalás után nehezen találnak munkát. Azt kell mondjam, hogy olyan lehetőséget teremtettünk a multik segítségével, ahol mindkét fél jól járt. A mostani rendezvényen az volt az igazán jó, hogy szinte minden rétegre ráláthattunk; jöttek egészen fiatal és idősebb kismamák, sokgyerekes anyukák, vállalkozók, alkalmazottak, közép-és felsővezetők is, hozva magukkal a saját meglátásaikat, tapasztalataikat és problémáikat egyaránt. Szerveztünk kerekasztal beszélgetést és tréninget is. A rendezvény moderátora Veiszer Alinda volt, előadóként és résztvevőként pedig Palya Beát, Kádár-Papp Nórát, Juhos Andreát és McMenemy Márkot tudhattuk soraink között.
Mit tud adni a Loffice a jövő anyukáinak, ill. szüleinek?
Mindenképp egy rugalmasabb munkateret és időbeosztást. Nem kétlem, hogy van olyan, aki szívesen van éveket otthon a gyermekével, de azt is látnunk kell, hogy sokakra ez rossz hatással van, izolálódnak a társadalomtól és a tudásuk is devalválódik. Átlagosan egy tudásanyag a mai világban 1-1,5 év alatt értéktelenedik el, ez az informatikában fél év. Márpedig igen is sokan vannak, akik nem szeretnének kiesni, és nem akarnak lemondani arról a karrier tervről, amit megálmodtak maguknak a gyermek születése előtt. Ugyanolyan megbecsülést várnak el tudásuk alapján, mint férfi társaik, egyenlő bérezést, egyenlő esélyeket. Az említett rendezvényen, az anyukák hozták magukkal a gyermeküket, a legkisebb 2 hónapos volt, ehhez kaptunk gyerekfelügyeleti segítséget, eg bútorcégtől pedig gyerekbútorokat. Valahogy ezt gondoljuk nagyban. Lehet, rémisztő, hogy a skandináv államokban 8 héttel a pici születése után visszamennek dolgozni, de azok javarészt részmunkaidők, fokozatosan felépítve, először akár napi 2 óra munkavégzéssel. Ebben kívánunk mi segíteni, hogy egy olyat teret hozzunk létre, ahová a szülők a gyerekkel együtt bejöhetnek, a gyerekre vigyáznak, ő pedig addig tud dolgozni. Terveinkben szerepel továbbá egy munkaerő közvetítő platform létrehozása, távmunkában vagy részmunkaidőben dolgozni kívánó szülők számára.
Említetted még a „Citypreneurs” programot, ez mit takar pontosan?
A jövő városa, élhető város a jövőben fókusszal rendezzük ezt a programot, de olyan hihetetlen sokan érdeklődtek iránta, hogy teljesen át kellett szabnunk az eredeti elképzeléseket. Az október 17-ei rendezvényre Vitézy Dávidot és Böszörményi-Nagy Gergelyt hívtuk meg, azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne Budapestet, vagy akár más nagyobb várost a modernkori követelményeknek átszabni. A „Citypreneurs” egy programsorozat része, az első részben a fenntartható fejlődést állítottuk a középpontba, zöld vállalkozások képviselőit, ill. az ilyenben gondolkodókat hívtuk meg, a második rész a pénzügyi tudatossággal foglalkozott.
És neked mi jelenti az élhető várost?
Nézd, én imádom Budapestet, a rezgését, lüktetését, színesnek és izgalmasnak tartom és azzal, hogy megtapasztaltam Bécset, azzal tudtam igazán megszeretni és értékelni. Van persze olyan, amit elég nehezen kezelek, az utálkozást, a rivalizását, a panaszkodást, hogy egy átlagos bicikliutam során kb.negyvenszer ledudálnak. Ez Bécsben nincs, vagy jóval kisebb mértékben. Bécs egy nyugis hely, az emberek távolságtartóbbak is, de az anyagi jóllét miatt nincs bennük akkora feszültség, mint itthon. Mi magyarok sokszor nagyon pesszimistán állunk a dolgokhoz, mondván, hogy a siker így csak édesebb lehet, folyamatosan bizonyítani akarunk, hogy csak azért is megcsináljuk. Számomra az élhető város igazságos, ahol biztosított a lehetőség mindenki számára, hogy a tudása és képességai alapján elérje célját, nemtől, kortól, gyermektől függetelenül. Igazságos, egyenlőségen alapuló társadalom és város, nekem ez a legfontosabb. Ha pedig a külsőséget nézem, iszonyat nehéz itt a VII. kerület szélén, hogy a turisták esti bulizásainak lenyomatát kerülgetjük reggelente. Tudom, hogy a turizmusból sok pénz jön be és nagyon fontosnak is tartom, de a másik oldalon ez sem egy tartható állapot és sokan az itt lakók közül menekülnek is. De nem választanék más helyet, szeretlek Budapest!