Rendhagyó vízilabda meccsen nevettem arcizomlázasra magam a hétvégén. Horkai György, Kenéz György, Cservenyák Tibor, Molnár Endre, Kásás Zoltán, Kis István, Kuncz László legendás vízilabdázók csobbantak vízbe...nos, némi túlsúllyal. A 70-es évek óta bizony a külalak megváltozott, de a játékkedv semmiképp és alig kopott az évtizedekig érlelt lóba. Ezek a nagyságok hozták magukkal a 10 év körüli unokákat, miközben mi a lelátón ülve, a sok-sok széles mosolyog közepette, azt találgattuk, vajon melyik unokát látjuk majd 10 év múlva egy-egy világversenyen.
A meccs apropójaként a Tüdőgyulladás Világnapja szolgált, ezzel hívva fel a figyelmet a kisgyermekek mellett a leginkább az 50-en éven felüliekre veszélyes pneumococcus okozta tüdőgyulladásra. A betegség a 65 éven felüli korosztály esetében 10%-ban halálos kimenetelű. Erre is utalt az esemény szlogenje: "Maradj játékban".
A nemes cél mellé állt Madaras Norbert, szintén olimpiai bajnok vízilabdázó a mérkőzés bírájaként és hozta a formáját Hajdú B. István a kommentátori állásban; az arcizomlázért részben ő is felelős. Na meg az előttem ülő kiscsalád, akik olyan élces beszólásokkal örvendeztették meg magukat és a körülöttük ülőket, kicsit olyan volt mint az oviban a hajhúzogatás. Nagyon jól szórakoztunk. A meccseken már megszoktam, hogy a szurkolás mennyire összekovácsol, de most ez hatványozottan igaz volt, a "Hajrá Unokák" vagy éppen "Hajrá Nagypapák" skandálása még inkább összehozta a nézőket.
És hogy mi lett a végeredmény? A teljes játékidő 9-9-es döntetlene után a büntetőkkel, 12-10-re nyertek a nagypapák, a rutin azért még győzedelmeskedett.
(Fotók: DeepInsight)
