Ha belegondolsz, mi az egyik legelcsépeltebb (reklám)szöveg, a legegyszerűbb kimondani, de olykor iszonyat nehéz megcselekedni szösszenet? Na mi az? "Be yourself", légy önmagad, valósítsd meg önmagad. Tök jól hangzik és bólogatunk is rá, ez az élet értelme, a boldogság, meg hogy önmagunk legyünk, de mégis mi a frászkarika az a boldogság, meg az önmagunk? Azért írom így, mert azt látom, sokaknak fogalmuk sincs ezekről az alapvető tényezőkről.
Amikor természetgyógyászatot tanultam, a kurzus vezetője feltett egy kérdést, ami mélyen bennem ragadt: létezik-e 100%-os önismeret? Nagyon az elején voltunk még mindennek, huszonpárévesen abban az állapotban, hogy már baromi sok mindent tudunk és könnyedén azt felelték néhányan, persze hogy van. Lehet, hogy nem most, de majd, ha idősek leszünk. A tanár jó szakember volt, nem akarta ő megmondani a tutit, a véleményét ránk erőltetni, csupán elgondolkodtatni. És így folytatta, gondoljátok végig, a halál előtti utolsó percben jön valami, aminél azt hiszitek, hogy reagáltok valahogy, de mégis teljesen másként cselekedtek, akkor létezik teljes önismeret?
Szerintem ez az egész cucc olyan, mint egy végtelen óceán, hajózhatsz, bejárhatsz különböző helyeket, de sose érsz a végére, nem találkozol a víztömeg minden egyes cseppjével. Ugyanakkor az idő előrehaladtával egyre többet ismerünk meg és aki tudatosan "utazik", tehát tényleg figyel és levonja a konzekvenciát, majd abból (újra)építkezve megy tovább, az közel kerül a 100%-hoz.
Engem személy szerint nem izgat, ha sose érem el a 100%-ot, csak megközelítem, hisz az utazás maga is élmény, az utazás, mint tapasztalás. Az egészben nem is a számadat hajt, vagy inkább úgy mondom, motivál. Mert azt érzem, azzal hogy egyre többet tudok meg magamról és a világról, az hoz valami megnyugvást és amikor erre gondolok, az nekem már része a boldogságnak.
Van ennek az önismereti résznek persze szívás oldala is, amikor olyannal találkozol, ami nem tetszik, hát az sokszor nagyon nem könnyű. De a kérdés az, mit választasz: ezeket a negatív dolgokat szőnyeg alá sepred, jó nagy leplet meg spongyabobot rá, tudomást se veszel róla, vetítesz, VAGY azt mondod, aha, ez is én vagyok, elfogadom, aztán, ha nagyon nem tetszik, változtatok rajta. Mert lehet. Na nem mondom, hogy mindig könnyű, de "nincs lehetetlen, csak tehetetlen".
Szerintem a boldogság hazugságban (magunknak és a környezetnek egyaránt) nem létezik, nem jöhet el igazi boldogság, annak csak valami talmi, illuzórikus képe ködösítésben, mismásolásban, önbecsapásban.
Van a mondás, sokszor emlegetem én is, "boldogok a lelki szegények", de valójában egy fenét, mert nem is tudják, hogy milyen magasra juthat egy tudatos ember. Szóval hajrá!:)
(Kép: youtube.com)