A történet alapja a théta healing tanárom mondata, amely hála annak a jó istennek, szépen beégett: mindenre KÉPes vagy, amit el tudsz KÉPzelni. Igaz ez a pozitívra, de a negatívra egyaránt, apró és nagy dolgokra is, márpedig ha így van, miért ne használnánk valami szuperjóra?
Tudjátok, csinálom az asztrológiát, mondok okosakat másoknak, segítek rálátni, akár más szemszögből nézni a helyzetet és ezt megteszem magammal is. Alapvető dolog és életünket formálja, ha képesek vagyunk a lehetőséget látni a rosszban, megváltoztatni a fókuszt. Na de tudom, ez nem megy villámszerűen, nekem is tanulás. A mai napig van olyan, hogy történik valami rossz és összetojom magam, akkor ez most hogy lesz ezek után? Hogy fogom megoldani? Elszomorodom, letörök bili füleként....DE aztán valamit valahonnan előhúzok, mondjuk úgy, hogy egy mélységi erőt, tanultakat az ösztönössel kombinálva. Évek munkája, hogy ezt már meg tudom csinálni, olyan környezetből jövök, ahonnan ezt hallottam folyamatosan "nem tudunk mit csinálni", "szörnyű, nagyon nehéz", "nem fog sikerülni, úgyse megy". Tudatosan dacoltam ezekkel a mondatokkal, mert a személyiségem nagyon nem tudta elfogadni az ilyen kijelentéseket, mégis a tudatalattimban ezek rögzültek és gátoltak. Olykor-olykor még ma is felsejlenek, de már fülön csípem őket és azt mondom nekik, na akkor nektek szépen alo mars, köszi, hogy itt voltatok, szolgáltatok, de most már megyek nélkületek tovább.
Tudtam belső érzések alapján és ebben az asztró nagyon is megerősített, meg kell újulnom, nem feltétlen abban, amit csinálok, hanem ahogy csinálom. És akkor itt jön az, hogy évekig (akár évtizedekig) működsz valahogy és akkor érzed (vagy mondják), hogy ez így pajti, már nem visz előre, sőt, még az is lehet, hogy visszahúz. Na ilyenkor azért el tud jönni egy scheiße, fuck you és a többi életérzés, olyanok, hogy de miért kell változtatnom, miért nem jó így, miért épp nekem kell változtatni...na jó, egy kicsit játszottam én is a szegény gyereket, akitől elvették a játékát, viszont ez a FELnőttek színtere, nem a FÉLnőtteké... (mindamellett, hogy a gyermeki kacaj maradjon meg örökké!)
Amikor túllendültem azon, hogy most akkor milyen szar is nekem, azt mondtam, na jó, akkor húzzunk bele, lehet, hogy a pénz most épp nem áll tonnányi mennyiségben rendelkezésre, na de mit tudnék csinálni és hogyan, amihez nem kell egy rakat pénz, de mondjuk ott a tudásom. Megkérdeztem egy üzleti világban nagyon jártas személyt, mit ajánl ahhoz, hogy több ügyfelem legyen és ő nagyon kedvesen azt mondta, hogy biza ez a honlap, amim van most egy kalap kaki, tök elavult, ezzel nem lehet nagy cégeket, embereket megkeresni. És abban igazat adtam neki, ha a minőségre törekszem, akkor a minőséget, mint kűlcsínt is meg kell teremtenem. Majd megkérdeztem honlap készítőket, olyan árakat mondtak, hogy csuhajja, sőt még barátok is azt mondták, igen, azt csak ennyiből lehet, valóságtól elrugaszkodottak az elképzeléseim. (Na de mi a valóság? Az, amit te hiszel!) És nem hagytam magam, arról nem beszélve, nem volt ennyi pénzem egy honlapra. Azt kattogott a fejemben végig -bárki bármit is mondott-, hogy működni fog a barter és mindenki jól jár. Amikor meghallottam a giga összegeket honlapkészítésre, összetörtem, aztán egy óra múlva már fogtam magam, írtam úgy 50 ismerősnek, tud-e valaki barterban szakembert. És IGEN!! Egy csodás embert találtam, nagyon profi! Lesz új honlapom, lesz logóm, ami nagyon régi vágyam. Izgatott vagyok és ha most ránézel a honlapomra: parvypatricia.com láthatod, hogy something cool is coming soon és igen, valami igazán ultrafaszacsodáspöpecszárnyaló jön, valami nagyon cool:))