Van egy borostyánom, mit borostyán, borostyán erdő! Így kacskaringózik a falon. Imádom.
Aztán egy nap észrevettem, hogy az új hajtásokon rengeteg fekete pötty van. Nézem, nézem, mondom mi a túró? Jó, nyilván nem túró, inkább mák, na de mákos borostyán, ki hallott már ilyet? Egy pár mákszemet láthatsz itt, a többit leszedtem (nem, nem ebédre!)
Aztán kiderült, hogy az állatvilág csodájának tanúja lehetek, merthogy a fekete pöttyökből hangyák keltek ki. A hangyák itt szuszognak, miután lemásztak a borostyánról, ahol lerakták a sex action eredményét:
Ok, szóval hangyás a borostyánom. Hát ez igazán klassz, gondoltam magamban, flóra és fauna ilyetén találkozása a nappalimban, azért nem semmi! Sőt, valami! Bár nem igazán értem, akkor sem, ha nagyon töröm a fejem, hogy került a hangya a borostyánra? Nézte, hogy hű milyen szép zöld és mondta HangyaÚr HangyaHölgynek, te szívem, borostyánon még nem szexeltünk, és tudom a Káma Sutrában sincs benne, de mi lenne ha megpróbálnánk...? Aztán a kicsi, már kikelt hangya a borostyán nedvét iszogatja? Hah, a hangya szívja a borostyán "vérét"! Nem, akkor szúnyog lenne...de aztán bekapcsolt a spiri részem! Szóval, hangya=szorgalom,munka; borostyán burjánzása, új hajtás=életerő, áramlás, növekedés. Húha, mondom, akkor én nagy bölcsen ezt most összerakom: a túlzásba vitt szorgalom elszívja az életerőt! Hah, megvagyok! Ha állandóan csak szorgoskodsz, dolgozol és nem élvezed az életed, akkor az életerőd elfolyik és azt veszed észre, hulla fáradt vagy, nincs energiád, megöregedtél és már kevesebb van előre, mint hátra.
Namondom, akkor ennek örömére, hogy ezt így jól kiokoskodtam, megköszönöm HangyaHölgynek és HangyaÚrnak, na meg a kis HangyaCsemetéknek, Borostyán Családnak is természetesen, és kiteszem magam a márciusi napfénybe, majd este jól kiszínházazom magam. Viva la Vita, la Dolce Vita, meg a kék ég, meg a napfény! (azért a zokni még kell, friss az idő még így márciusban:))
