Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő és egy férfi, gyakran mondták egymásnak: szeretlek. Aztán egy napon a nő elgondolkodott, mi is ez a szó, mi ennek a tartalma? Merthogy időről időre meg kellett fogalmazni dolgokat a férfinak, amire vágyott, de nem kapta meg. És akkor a nő azon gondolkozott, most rosszul választottam, valamit még nem oldottam meg magamban, hogy ilyen férfit "dobott a gép"? Vagy rosszul kommunikál, nem fogalmazta meg korábban érthetően, mit szeretne? (Na merthogy azon már szerencsére túl volt, hogy azt várja, a férfi kitalálja a gondolatát, bizony-bizony a Zévek és a rutin, a tapasztalások párkapcsolati szinten megtették hatásukat.)
Mi a túró is ez a szeretlek dolog -tette fel magának a nő a kérdést, közben csóválva a fejét, a pasi biztos nem csinál ilyet, tuti nem agyal ezen. Fenének annyit analízálni, mondaná nagy bölcsen a férfi és talán van is benne valami, de ez a nő hajthatatlan volt és érteni akart valamit, amit nem értett. De hah, érteni egy érzelmet...vagy szétcincálni az ezt takaró szót...
A nő azt akarta, a férfi időnként babusgassa, ismerje el, legyen rá büszke és ezt mondja és mutassa is ki. Amikor a férfi kimondta, éreztette, örült, de nem volt hosszantartó, teljes öröm. Nem, itt a kutyuska most nem ott van elásva, hogy a nő meg az önbizalomhiány, mert tudom, már ezt akartad nagy okosan mondani. A kutyuska most ottan van, ahogy arra jött rá a nő, hogy nem érzi magát biztonságban a férfi mellett és hiába kapja meg folyamatosan szavakban az elismerést, ha tettek nem párosulnak mellé. Itt jött az ördögi kör, mert a nő egyre jobban forszírozta az elismerést, de azok csak szavakban történtek. Hiába mondta a férfinak, tettek és tettek is legyenek!.
És aztán nagyon egyszerű, ahol a szavak és tettek nincsenek összhangban az nem szeretés, az birtoklás, az vágy, esetleg szimpátia, talán még haverság is, összenevetés, de nem valódi összekapcsolódás. A nő olyat értett meg, amit igazából eddig is tudott...elméletileg...de most a gyakorlatban kapta, átélte, most tudta hát igazán. És a nő is tudta, első a felismerés, a gondolat, majd neki is lépni kell, hisz a tettek ugyanúgy rá is vonatkoznak.
