Mondjuk úgy, hogy van, amikor elkap a gépszíj. A konyhában. Igen, tudom, hogy nincs is a konyhában gépszíj, de ezen ne akadj már fenn rögtön az elején. Szóval, ez a dolog azért is említendő, mert a főzőlapot gyakrabban használom krémkészítésre, mint effektív főzésre, ennek alapvetően két oka van: 1. sok nyers cuccot tolok, azt meg ugye nem kő főzni 2. néha iszonyat lusta tudok lenni, de akkor meg élvezem ezt a lustizást. Ja és 3., bocs, elszámoltam magam, a Vega helyem olyan jókat csinál, ezért sincs akkora késztetés.
Anno összeráncolt szemöldökkel hallgattam a nőket munkából haza jövet a metrón, akik mint kötelező program mondták fel, hogy mit főznek este. Ettől a kötelező dologtól ment el az étvágyam (és akkor máris lehet fejtegetni a ritka főzésem hátterében meghúzódó spiripszicho és egyéb okokat). Rá kellett jönnöm, hogy vagy szerelemből főzök (és az sem utolsó, ha a szerelmemnek) vagy maradnak a fenti pontok. Mostanában viszont rámjött valami, biztos valami Uránusz hatás, az olyan megbökdösős bolygó, pláne ha a Marsot csikizi, mert akkor cselekvésre ösztönöz, de izibe'. Jó, tagadhatatlanul asztrológus is vagyok és a bolygóhatást feltétlen figyelembe kell venni konyhai alkotásoknál is! Még jó hogy!
Naszóval gyártottam cukkini fasírtot, recept szigorúan titkos természetesen, ez teljesen vegán lett. Ilyen lett a kis bambino, ill. bambini, mert többesszám:
A baj mindig azzal van, hogy meg kell várni, hogy kihűljön, és az egy csomóóóóóó időőőő, de itt szerencsére ez gyorsan ment és lehetett nyamnyogni hamar. Jó cucc lett, azt kell mondjam.
Aztán gépszíj style csapó 2-nél pedig jött a stíriai metélt. Itt azért kell tennem egy kis kitérőt, mondjuk úgy, magyarázatot, amivel hát izé, fokozom a kreativitásom. Merthogy, cukrot nem használok, de mondjuk van itthon stívia. Ok, ez pipa. Liszt, nos az mindig teljes kiőrlésű nálam, de ennek megfelelően a kicsi metéltek egy tengerparti nyaralás után hazaérkezve bőrszínnel rendelkeztek. Sebaj, az íz a lényeg! Tejföl. Hát az nincs itthon. Jön a lustaság faktor, nem megyek ezért én el sehova külön. Joghurt, vega esetben növényi joghurt? Miért ne? Az állaga tök olyan, mint a tejfölnek. Ok, akkor kever, kutyul, kinyújt, kifőz, kigőz...kigőzölöm már a plafont (meg az arcomat, kozmetika vs. sütés bajnoka), aztán még egy adag keverés, már csatatér a konyha, na de aztán be a sütőbe, fél óra és hamm!
A képből tökéletesen látszik, hogy a tengerparti nyaralás esetén ez egy erős keleti nap volt, jobbról érkezett a kis metélthuszárokra, ott egy picit több naptej kellett volna a vállukra. Sebaj, aloe van itthon dögivel! És aztán eljön a kóstolás ideje, amikor rájövök, hogy ha ennyi tejföl kell a cuccba, akkor nem annyira jó ötlet joghurttal helyettesíteni, hacsak nem a savanykás ízvilág a cél. Viszont a stívia azért dob rajta valamennyit (meg k. jó idea volt beledobni egy kis bourbon vaníliát) és csak azt veszem észre, hogy csak eszem, eszem...végül is egész jó, morfondírozok magamban. Majd eljutok a következtetésig, lehet, hogy tudok sütni. Megy ez! Szív küldi Nektek, jó étvágyat!
Párvy Patrícia, életvezetési tanácsadó, jelen esetben sütőnagymester
