Van az úgy, hogy az ember megéhezik és éhsége tárgya valami olasz finomság. Mondhatni az éhség elűzésének módszere régóta ismeretes, enni kell, oszt jónapot. Olasz ügyben sincs nehéz dolgunk, hisz rengeteg olasz étterem van, pizzakiszállításról nem is beszélve, ami persze mind autentikus és kézműves...természetesen.

És van az úgy, hogy állati nagy szerencsénk van, az éhség épp egy olasz étterem előtt tör ránk, ami jóhírű, elegáns, dicsérik a kosztot, hát miért ne térnénk be? Egyértelmű!

A nagy szerencse még abban is megnyilvánul, hogy kellemes meleg adatik arra a napra, így az étterem kerthelysége igazán kellemes élményt nyújt. Árnyat adó fák körülöttünk, aztán hopp, egy kis madár épp a fára repül, micsoda természetközeli élmény, csodás! Drága kismadár, láthatóan nem éhes, sőt, olybá tűnik, hogy megemésztette az ebédét, ennek eredménye épp az asztalon landol, szerencsére pont a mellettünk lévőn, hah, megkönnyebbülés, madárszarral a fejemen mégse lenne kedvem itt falatozgatni.

Mire megjelenik a pincérhölgy, hol magázódik, hol tegező formulára vált, hát gondoltam, édes istenem, végül nem a magyar nyelv tudásáért vették fel ide, jó, hogy némi illemtannal tisztában kéne lennie, de az ételekhez biztos remekül ért, betéve tudja az étlapot, kedvesen ajánl, meg ilyenek.

És, ezúttal is szerencsésnek bizonyultunk, hisz ajánlásával a legjobb ételt kóstolhattuk meg, előre mondom (bocsika, csak egy csöpp spoiler) ilyen finomat még sose ettünk, mindenkinek ajánlom!

Na de mi is ez az étel, már biztos kiváncsiak vagytok és rohannátok azonnal kipróbálni, na jó, elárulom.

Mindjárt.

Ott tartunk tehát, hogy ebédpartnerem, ebédidőben megkérdezi a pincérhölgyet, ugyanmár árulja el, mi a napi leves.

Mire a hölgy: fogalmam sincs.

Húúúú, azonnal felcsillan szemünk, FOGALMAM SINCS LEVES, assssszta, ekkora kuriózumra nem is számítottunk, hát az a kedvencünk, és olyan ritkán ehetünk, már már szinte soha, mert alig van olyan hely, ahol csinálják. De ma, ma eljött a mi napunk, a mi időnk, a mi ebédidőnk és ehetünk ebből az ínyencségből! Háromszoros hurrá!

Madarat lehetett volna fogatni velünk a boldogságtól, azt a madarat, ami a szomszéd asztalra odaszart.

Jó étvágyat Mindenkinek!

 www.parvypatricia.com

Itt az ideje, hogy végre valaki elmesélje a Sárkányfű árus igaz történetét, eme valaki bátorkodnék én lenni. Scully áthozta az igazságot odaátról, ez nagy segítség volt a bejegyzés megírásában, mert nem kívánom ferdítésekkel vagy hamis dolgokkal kábítani a kedves olvasót. Egyébként is, a sárkányfű eléggé kábít, nemde?

A Sárkányfű árus, egy középnemesi család sarjaként látta meg a napvilágot, vagyis a holdvilágot, mert éjjel bírt születni. Azonnal felsírt, minden rendben folyt, cseperedett, nevelkedett, még a templomba is járt minden vasárnap.

Volt egy igazán jó cimborája, a Géza, számos csíntevés fűződik nevükhöz, mivel azonban ezt az állam 329,5 évre titkosította és ez az időszak még pont nem járt le, ezért sajnos ezeket el nem mondhatom.

Sárkányfű árus, aki azonban még nem volt akkor sárkányfű árus, csak János, Gézával együtt filmet is forgatott, bár akkor még nem volt se film, se TV, de máshogy hogyan értelmezhetnénk, h Jóban rosszban együtt voltak, mint a hazai filmgyártás (sorozat) előzményeként? Na ugye.

Egy csöpp szemelvényt azért ide engedjetek meg János szerelmi életéből, mert ha már filmgyártást emlegettem, jó kis hollywoodi mozikból azt tanultam, a sikerhez kell szerelem, kutya és czuki kisgyerek. Mindjárt valahogy beleírom ez utóbbi kettőt, de addig is: János randizik egy igencsak kalandvágyó jánnyal. Mivel akkor szokásos hosszú udvarlás mindkettőjük idejeit már igencsak kikezdte, azt gondolták, vigyenek bele valami újdonságot, randizzanak titokban. Na de hol? Ugye ezt Jánosnak kellett volna kitalálnia, de tanácstalan volt, a tesztoszteron annyira a fejébe (fejébe?) szökött, hogy nem tudott gondolkodni. De a jány eszénél vót, mondta a Jánosnak, János legyen fenn a János hegyen, estére oda várom. Meg még mondta neki, hogy ne legyen álmos meg ilyenek..

Na aztán taliztak, egybekeltek stbstbstb.

De a Gézával való barátság töretlen volt, sokszor vitatták meg az élet kisebb és nagyobb dolgait (Termés, malacok, sörivás.) Egy napon mentek az erdőben, furcsa hangokat hallottak. Picit megálltak, vajh mi lehet az. És egy SÁRKÁNY!!! Egy SÁRKÁNY!!! Géza teljesen Paff lett, cziki vagy sem, de ő biza elmenekült, nagyon is messzire, egy (akkor még) biztonságos helyre, ahol annyira jól érezte magát, hogy ott is maradt és ő lett a hely vezíre. El is nevezték a helyet róla Gézai övezetnek. (Aztán valaki egyszer rosszul hallotta, elírta, gáz a géza...)

Jánosnak valahogy fel kellett dolgozni a traumát, hogy legjobb barátját imígyen elvesztette vala, mert hát jóbarát nem terem minden bokorban. Aztán sokat imádkozott és az Isten jófejnek bizonyult, küldött neki jóbarátot. János úgy imádkozott, hogy Gézát küld vissza hozzám, Isten picit ezt transzformálta (Isten útjai..) és küldött egy másik Gézát.

Ez a Géza is jóbarát volt, bár kicsit furcsállották a faluban a vezetéknevét, vajon honnan jött ilyen névvel, Kresz Géza. De Jánosnak ez nem okozott gondolt, az embert nézte, nem a nevet.

Aztán egy nap, mentek mendegéltek együtt és nem hittek a szemüknek, főleg a János, megint a SÁRKÁNY!!!

Riadalom lett a faluban, hogy a SÁRKÁNY már a faluban jár, megírta a Keszifölde Nyúz is, már annak, aki tudott olvasni.

János, ha még nem mondtam volna, okos volt és kreatív. Érezte, hogy ezt a dolgot neki meg kell oldania, még egy barátot nem veszíthet el, a sarkára kell állnia. Ezt meg is cselekedte, de nem volt jó az egyensúlyérzéke, így elesett. Ezért az alkotói munkát ülve folytatta.

Napok, hetek teltek el, János bezárkózva, a feleség már nagyon aggódott, mi lesz vele. A falu népe pedig rettegett, mert a SÁRKÁNY már a egyre közelebb jött a faluba be, kertek alatt és mellett ólálkodott. (Már amennyire egy sárkány ólálkodni tud, de ez olyan volt, aki tud.)

Mígnem a János valami furcsa zöld izével a kezében kijött a szobából és bajszát megpödörve annyit mondott, asszony, nem kell többet félnie senkinek, megvan az ellenszer! Sárkány ellen sárkányfű. Asszony gondolta, ez biza meghibbant, de szerette az urát, nem akart ellentmondani, csak megsimogatta arcát és azt mondta, jól van Jánosom és csókolt lehelt ajakára. (régimódi romantikus szál ezennel pipa)

De a János tudta, szuper a szer, kiment a falu végébe, a kurta kocsma mellé, bevárta a SÁRKÁNYt, orra alá dugta a sárkányfüvet, az meg szemvillanás alatt kipurcant.

Így lett János a falu megmentője, I. Sárkányfű árus János, aki a fű receptjét tovább adta fiának, az meg az ő fiának, aztán az ő fia már egy kicsit génmódosított rajta, Amszterdamba költözött és...

(ui. a Jánoséknak volt egy kutyájuk és czuki volt a kisfiuk, így a hollywoodi receptnek is megfelelt eme írás és a Kresz Géza mindig szabályosan közlekedett, de AZT nem róla nevezték el:))

www.parvypatricia.com

Van az úgy, h az ember vár vmit nagyon és van, h nem. Van, h hajlandó rá várni, hosszasan, akár több, mint 3 évtizedet is. Na de egeret látni és egeret fogni nem ilyen dolog.

Van az a romantikus képzet, h Tom és Jerry, az a czukin megrajzolt, a macska bajsza alá jó sok borsot törő egér, de a valóság....

Az egész úgy kezdődött, h az éjszaka sötétségében hangokat hallottam, na jó, gondoltam beköltözött egy két szellem, tetszik nekik a lakás, amit tökre megértek, szép is és hát ezek a szellemek nyilván kultiválják az esztétikát. Szellemek szépérzékkel, hol máshol, mint nálam?

De, h az esztétika kedvelő szellem zacskóval zörögjön éjszaka, nos ez már nem illett bele a képbe. Ráadásul szemetes zacskóval, ez már minden határon túlment.

Na jó, gondoltam, felkelek, megismerkedem az egyik pajtival, bátor leszek, végül is csak egy szellem, nem kell beszarni. Hát aztán jól nem volt sehol. Pedig tökre kedves akartam lenni, illedelmes, bár ami azt illeti, ha már ő jött hozzám, először meg kellett volna kérdeznie, h szívesen látom e, egyáltalán ráérek e fogadni, meg azért egy bemutatkozás se ártott volna. De azért mert ez az illemet kevéssé ismerő szellem, azért én ne legyek már bunkó.

Viszont hiába kerestem, nem volt sehol.

Visszafeküdtem.

Majd a következő éjjel, felébredtem elég szomjasan. Kibotorkáltam a konyhába rákötve magam a csapra célzattal, de belerúgtam vmibe. Hmm..éjszakai foci sötétben, felettébb izgi. Felkapcsoltam a lámpát, egy dió volt. Módosítottam a focit balettre, bár ott helyben nem volt kedvem feltörni a diót és megenni.

Szellem, aki, balettozik vagy szereti a diót, ez volt álomba merülés előtti gondolatom. Kezdett az egész egy nagyon furcsa X-aktává válni.

Következő este már komolyan kiváncsi voltam, lesz e vmi show műsor. És lett. Kibotorkálok megint a konyhába, hasonló szomjúságoltási project, mint előző nap, most is belerúgok vmibe. A szekrény egy darabja volt, de a másik oldala tiszta föld. Tyű ha, most ott megállt a tudomány. Szellem, aki kiszakít a szekrényből egy darabot? Na ne, irány a diliház nemsoká...

Majd az X-aktás sztori után sokáig csend, végre aludtam, az se utolsó.

Aztán jött az utolsó előtti felvonás. Egy barátom nálam, már ránksötétedett, amikor egyszercsak megjelent a szellem pajti, egér testben, kicsit megszagolta az esti levegőt, aztán kisétált a teraszajtón. Teraszajtót azonnal bezárni, egeret örökre kizárni, egy ideig ki nem teszem a lábam a teraszra, az fix-gondoltam.

Majd egércsapdát gyártottunk, nincs is jobb esti program (bár azért inkább nézzetek egy jó filmet, ok?). Merthogy a barátom azzal nyugtatott, h az egerek nem egyedül járnak. Annyira megnyugodtam mondhatom, pulzusom a Hold alját csikizte, oly magasságokba szökött.

Pár nap múlva aztán meglett az egérpajti haverja (férje, felesége, tesója, egyéb rokon?), 48 órán keresztül bírta levegő nélkül az üveg alatt, amibe belekerült (barátom szerint az egér egy buzi szívós állat, igaz), majd meglátogatta Szent Pétert (de nem az esernyő végett).

Ha Egerek és emberek is olvassák a blogot, kérem ez előbbi csoportosulást, messzire kerüljenek el, látogatásuk nemkívánatos, köszönöm, megvolt az élmény, de ennyi elég is volt.

Üdv:

az egérfogó:)

 www.parvypatricia.com

Onnan kezdődött, hogy minden reggel tolok valami gabonapelyhet, de már baromira untam a különböző termékeket. Merthogy a kukoricapelyhet nem bírom, még a morzsolt kukoricát is képes vagyok kiválogatni az egytálételből. Aztán, hogy a macerát fokozzam, nem nagyon eszem cukrot és ha megnézed az összes ilyen reggeliző cucc tele van nyomva cukorral. Ezen felül meg, ami még jó és finom, azt tőlünk 300km-re nyugatra lehet megvásárolni. Marad alig néhány termék..

Neten lőttem egy igazán egyszerű receptet, hogyan lehet gabonapelyhet készíteni házilag. Annyira egyszerű volt a leírás, hogy már-már nem is hittem el, hogy ezért fizetünk ennyit a boltban, liszt meg víz? Röhej.

Azt írják, hogy egy serpenyőt teríts be az adott liszttel, aztán fújkáld meg vízzel. Na ok, mondom magamban, mire másra való a viráglocsoló? De persze nem spriccelt, mikor máskor szarjon be? Gondoltam megoldom szitán át, az úgy ahogy működött, de eléggé eláztattam a lisztet. Ez volt a hiba, mert innentől jön a türelemjáték, meg az azbesztkéz, ill. az anyázás, hogy hú az aloe tartalék sprayét simán használhattam volna..

Az is fontos, hogy a kiterített liszt ne legyen se túl vastag, se túl vékony, ez utóbbi esetben, mint a palacsinta széle, tudod.. Ha túl vastag, akkor meg lapítgatni kell, hogy jól átsüljön. Miután oda sültünk a művelet közben a nyári nap délutánján (nyilván, mikor máskor?) és úgy ítéljük meg, hogy most már elkészült a nagy mű, nos akkor jöhet a szeletelés.

Erre legalkalmasabb a flex, ezt most fogadjátok meg és szerezzetek be, ha nincs otthon, mert az a 42 órás művelet, amit ezzel el lehet játszani igazán pezsdítőt. Ekkora már persze a fürdőruhát is soknak érzed magadon, arcod, kezed kipirult és a végeredmény, dobpergés!!! a végeredmény a fél fogadra se elég. Viszont finom és ropogós, legalább ennyi:)

www.parvypatricia.com

Mindig örülök, ha hallok egy sikeres magyar vállalkozásról, különös örömmel fogadom, ha egy jó vendéglátó egységre vagy szállodára, panzióra bukkanok, hisz az első diplomám biza szálloda szakos. Szerencsére az utóbbi időben szépen nőtt az ilyen helyek száma, igényességgel kialakított, színvonalas kis gyöngyszemek, mint például ez itt:

Ilyen kajával (lazac, cukkinis pestos bulgurral és spárgával, nyami)

Olyan helyek, amelyet családok visznek a vállukon, irtó nagy erőbedobással, de csupa szívvel, mert máshogy nem is lehet...máshogy nem lehet jól!!

Szóval őket ajánlom, nagy-nagy szeretettel, Balogh Barbara, Nomád Hotel, ollé, hajrá, ajvé, puszi Nektek!

Aztán vannak olyan helyek, amik jól indulnak, gyönyörű környezet, kedves házaspár vezeti, szuper a koszt, csodás erdő veszi körbe, harapnivaló levegővel. Lefoglalom a szállás jó időben, hisz kapós a hely, májusban már csak egy szeptemberi hétvége szabad, nem is csodálkozom, többször tapasztaltam már a hely varázsát. Mindent lebeszélünk, több éves múltunk van már, mire kapom a hívást először, hogy baj lenne e, ha nem lenne vacsora, menjünk má' el egy étterembe.

Igen, baj. Megállapodtunk a félpanzióban.

Aztán kiderül, hogy ők biza elutaznak nyaralni akkor és visszamondják a foglalásomat, de máskor szívesen látnak.

Én viszont ezt a módot nem látom szívesen, velem ilyet egyszer csinál meg valaki, először és utoljára. A teljes panziót lefoglaltam... De annak nagyon örülök, hogy sok a vendég, sok a pénz és megengedhetik maguknak, hogy ezt elbukják. De ez még csak a rövidtávú hatás, mert ezt én most sokaknak elregélem, majd azok elmondják az ismerőseiknek és így tovább. Butaság volt ez nagyon, egy megállapodást ilyen módon felrúgni, neki ez a munkája, bevállalta a csoportot. És ez nem egy vis maior eset volt, mert igen, elismerem, olyan mindig lehet.

Szóval drukkolok továbbra is azoknak, akik komolyan veszik szakmájukat, akik beleadnak mindent a munkájukba, a szívvel-lélekkel végigjárt útban hiszek magam is és legyünk jó sokan ilyenek!

www.parvypatricia.com

Volt egy két HP már az életemben, mindjárt itt a laptopom, Hewlett Packard aztán hozzámentem P vezetéknévvel egy H vezetéknevűhöz, az egész esküvő HP monogramban úszott. Oktatok a Holmes Place-ben, ez is egy HP és aztán itt a Halott Pénz.

Nem, nem egy romantikus lányregény, hogy szerelem volt első látásra, hallásra, kellett egy kis idő, míg beszippantott, de aztán nagyon sikerült neki.

Van ez a srác, akit a fél ország úgy hív/olvasott a plakáton, hogy Marslakó Dávid és talán van is benne valami, talán egy picit különc, de különcöknek áll a világ:) Megvolt a maga kis "Horger tanár ura", az iskolai tanár, aki azt mondta, hogy na zenével aztán semmiképp, voltak a nehéz pillanatok, melyek hónapokká sűrűsödtek, aztán tessék, vörös hajával ott ugrál a tömeg előtt. A tömeg meg azt csinálja, amit mond, ha azt kéri énekeld, énekled vele, ha tapsra szólít, mész utána. Ez az ember megcsinálta magát, de leginkább: nem hagyta magát. És segíts magadon, Isten is megsegít alapon társakra talált, egy zseniális csapatra, akik olyan alázattal és szorgalommal nyúlnak tehetségükhöz, hogy siker hiteles, megalapozott és nagyon is kijár.

Van egy csapat, akiknek tartalommal telítettek a szövegeik, van mondanivaló, néha egy kamasz fiú vágya, hogy meglegyen az összes csaj Izabeltől Klárikáig, akiknek a fenekük szép "mikor a feneked az én igazi gyengém", aztán a bölcseletek, "valami felépül, ha darabokra szétesünk", nehéz élmények, emlékek "Ha nem volt, aki vigyen, hát magamat vittem/ szanaszét szedtek, mint egy fügét" és ott a szakítások fájdalma, a, szerelem boldogsága. Ott van benne az élet és hogy éljük azt, mielőtt "megöregszünk majd", de majd abban is lesz sok szép.

Tök mindegy, hogy most az a többszáz és ezer tini a színpad előtt ugrálva mennyit tudatosít ezekből a szövegekből. Van, amit már most is értenek, van, amiről még fogalmuk sincs. Tök ok ez így, mindent a maga idejében, de azzal, hogy üvöltve éneklik a szövegeket, beléjük ég, áthatja őket. Azok a 30asok meg, mint én, tudják, ezeknek a srácoknak nagyon igazuk van, megélték és tudják és mi is megéltünk pár dolgot és már tudjuk.

Teljesen mindegy hány éves vagy, hol laksz és mit csinálsz, nyiss, keresd és élj a lehetőséggel, azért van, hogy boldogabb és színesebb legyen az életed, hogy aztán majd mikor eljön az utolsó nap és "kopogtat a kaszás", azt mondhasd, hát ez a földi lét egy igazán finom dolog volt.

 www.parvypatricia.com

Veggie tiszteletes: Azért gyűltünk ma össze, hogy Zöld Spárgáról megemlékezzünk. Éltében oly jó volt, zöldellt, hajtotta a vizet belőlünk és nyomta belénk az elemeket. Neki köszönhetjük a hollandokkal való jó kapcsolatunkat, miközben a Bolygó hollandit hallgattuk.

Nagy veszteség halála számunkra, de bocsássunk meg embertársainknak, akik őt ilyen módon eltaposták.

Gyászolja őt családja, testvére Fehér Spárga, a zöldségtársadalom, de a legnagyobb gyász az embereké. Emléked örökké él gyomrunkban. Ámen.

ui. van az a gyümölcstanító ovis mondóka: két kicsi naspolyácska laposra van taposva és az egyik megkérdi, miért nem lettem én alma, mert ha alma lettem volna, nem lennék most naspolya és nem lennék az út szélén laposra taposva. V.ö. spárga

www.parvypatricia.com

Nagyon egyszerű, honnan tudta a nagypapám, hogy beteg vagyok, hogy a kérsz fagyit kérdésre nemleges volt a válasz.

Nagyon egyszerű, honnan tudod, hogy valami még életben tart, hogy éhes vagy. Hogy még valamit el akarsz érni, hogy még van kedved élni, tenni, dolgozni, látni hogy fordul át a keddbe a hétfő, hogy éhes vagy a sikerre, éhség hajt, ha arra a vágyra, tervre gondolsz..

Mikor jön az első kudarc, azt mondjuk, hú, hát én ebbe belehalok. Aztán csak nem, valahogy megy tovább, forog az élet kereke és ahogy mondani szokták, bezárul egy ajtó és kinyílik egy másik.

Vannak veszteségek, amelyek épp abban a percben veszteségnek tűnnek, de aztán később csodaszépen kirajzolódik a nyereség, amit épp ebből a veszteségből nyertél. Akár csak a tapasztalat, akár hogy más felé helyezted a fókuszod, mert a régi szitu, régi ember felé már nem tudtad. És amikor veszítünk, az fáj, de aztán észrevesszük, korog a gyomrunk, még mindig "korog" a szívünk és megyünk tovább.

Néha nehéz, néha nyelünk egyet, néha anyázunk (apázunk, ajvé esélyegyenlőség!), de amíg ez az éhség van, addig bármire képes vagy.

És álljon itt két sor, attól a személytől, aki már átment pár dolgon, aztán éhségéből nagyon alkotott: " valami felépül, ha darabokra szétesünk" "amit választunk, az minket is választ".

Éhes vagyok.

www.parvypatricia.com

Az hogy egy "átlagmagyarnak" (már ha van ilyen) mit érdemes tanulni egy "átlagolasztól", azt igazán most tudtam megfogalmazni egy rövid olasz kiruccanás után.

Olaszosan nevem Patrizia, egy magyar lány, aki szereti a dolce vitát és 18. szülinapját a mediterrán stílusú Articsóka étteremben ünnepelte. Bár nem articsókát evett, inkább valami padlizsános izét. Az articsóka szerelem később kezdődött, az olasz ennél előbb, sokkal előbb, még valamikor időszámítás előtt:)

Az articsóka egy szimbólum, hogy belül, mélyen a lényeg, a szív, amit megeszel belőle és pont ez a szív, ami az olaszokat naggyá teszi. De pont ez a szív tesz mindenkit naggyá, csak valaki ezt hozza otthonról, van, akinek tanulnia kell és van, aki tanulás ellenére sem sajátítja el sose.

Amikor articsókaszívet eszel, az esszenciáját eszed a zöldségnek, és hogy mi az "élet veleje", azt lehet tanulni a talján bandától.

Nem a panasz, nem a siránkozás, nem a görcsölés, csak a szárnyalás, engedés, jó lenni magunkhoz.

Vannak közhelyek, amik épp attól közhelyek, hogy igazak, ami benn, az kinn, vonzás törvénye meg ilyenek és én csak azt láttam, hogy színesen élnek, színesen öltöznek, szín van a lelkükben, az életükben és a legolcsóbb, legegyszerűbb dolgot csinálják, mit ember megtehet, mosolyognak.

Szívük van a tetteikben, a kedvességük és ezt is kapják vissza.

Nem mondom, hogy nekik minden HawaiiDJNapfénytető, de megtanulták az elengedés-megengedés művészetét. Lehet, hogy csak egy kis szeletet kaptam a pár napos kiruccanás alatt, de a legjobb szeletet, azt, amit haza kellett hoznom magammal és elmondani Nektek.

Mosolyogjatok és toljátok az articsókát, legyen örömteli napotok!