A Vízöntő hava január 20-án kopogtat és február 18-áig marad és azt kell mondjam, szebben nem is látogathatna el hozzánk. Az időszak a kis és nagy szerencse bolygójának együttállásával indul, ami egyénenként eltér, kinél hogy jelentkezik, mely életterületen, na de ha belegondolsz kis és nagy szerencse bolygója együtt kéz a kézben, azért az elég tuti...ráadásul ez a találka csak november második felében történik meg újra, érdemes hát kihasználni, elsősorban szerelmi és pénzügyi téren, ill. mindenkinek azon az életterületen, ahol ez a két planéta összeér. Arról nem beszélve, hogy ennek a két cuki bolygónak találkozásában picit távolabbról, de kedvező fényszögben oda köszön a tettek, az akarat, a cselekvés bolygója, azaz most tenni is tudsz a szerencsédért. Mire vársz tehát? Cselekedj! Nagyon szuper állások ezek!

Tudjátok mondtam, hogy tavasszal lesz valami igazán izgi cucc és az izgit kezeld úgy, hogy óriási változásokat hozó, de végletesen. Merthogy fennálló rendszerek, struktúrák változhatnak, a Te életedben is, de nagyban is, országosan és globálisan egyaránt! A helyzet az, hogy márciusig kapunk időt a fentiektől, hogy változzunk, utána, ha nem alakultunk át, akkor be leszünk zárva, satu effekt jön és aki akkor jön rá, hogy változtatni akarna, annak ott épp ez már késő bánat...de nyugi, lesz alaklom rá később, viszont azt el kell mondanom, hogy aki márciusban eszmél, annak ez az eszmélés várhatóan egy hatalmas (bocs, ezt nem mondom szépen) szóval hatalmas seggberúgásként érkezik. Megvárhatod a pofont, de miért tennéd? Azért írok most erről hosszasabban már nem először, hogy ezt megelőzd. Azt Neked kell érezned, hogy miben kell változnod, lehet, hogy nem azt, amit csinálsz, hanem ahogy teszed, gondold végig. Gondold végig, hol húzod meg a határaid, meddig mehetsz el, mire vagy képes, mit tartasz kinn, mit engedsz be? Biztos hogy ez úgy van, mint régen? Amit régen gondoltál erről, az ma is igaz? Január utolsó napjai tökéletes ezt átgondolni és azt kell mondjam, hatalmas felszabadítást hozhat minden ráeszmélés. Ha tudok valamiben segíteni, ide írj most: parvypatricia@gmail.com, a honlapom épp megújul:)

(Kép: wiki.startlap.hu)

A nagy Golden Globe és Oscar őrületben felfedeztem egy filmet Glenn Close-szal, ami egy magát a férje és a családja kedvéért feladó feleség történetét meséli el, a nő tehetséges író volt, de ezt teljes mértékben háttérbe szorította, hogy a férje karrierjét egyengesse. A férfi végül irodalmi Nobel-díjat kap, úgy hogy a könyveket nagyobb részben a feleség írta.

Amellett, hogy a film egyben zseniális, egyben pedig elszomorító is, azon kezdtem gondolkozni, hogy a Nobel-díjasok között hány nő van, a felső vezetők között mennyi nő...ugyanakkor tudjuk jól, hogy legalább egy évtizede több nő vesz részt a felsőoktatásban.

3 théta healing kezelésem volt az utóbbi időszakban, ami pont ezt a témát feszegette, 30-as nők, akik mind küzdenek a vezetéssel, a tudásuk bőven megvan hozzá, de valami tudatalatt visszafogta őket. Korlátozva érezték magukat a párjuk vagy környezetük, családjuk által. Sikerült olyan hitrendszereket kiásni ezeknél a nőknél: "a nő tartozik a férfinak", " a jó nő a tökéletességet sugározza", "házasággal törik meg a szabadság", " ha irányító vagyok elárulnak, veszélybe kerülök", "titkolnom kell a képességeim, "csak átlagosnak lenni a biztonságos". Értitek? Tudatalatt az van, hogy csak átlagosként lehetek biztonságban, miért akarna így bárki kitűnni, esetleg különleges lenni? Ezek a hitrendszerek olyan béklyók voltak ezeknek a nőknek, amik visszafogták őket a boldog, teljes életben, a tudásuk kamatoztatásában, a felszabadult létezésben és a bőséges anyagiak megteremtésében.

Hány és hány generáció cipelte ezeket a terheket és tette ránk is már itt a XXI. században? És mi XXI. századi nők szabadon szeretnénk élni, de valami a múltból visszahúz...lehet, hogy tudatosan nem is tudjuk, pontosan mi az.

Hiszek abban, hogy a terhek letehetők, hogy nem kell anyáink/apáink béklyójával élnünk. Mindenki jön valahonnan, valamilyen nehézségű csomaggal, a kérdés csak az, akarsz-e változtatni?

Hiszek a világmegváltásban, de az egyénektől indulva. Teszel magadért, az kisugárzik kicsiny környezetedre és az egyre nagyobb hatósugarú lesz.

Keress meg, ha szeretnél változtatni! parvypatricia@gmail.com

(Kép: 24.hu)

A történet alapja a théta healing tanárom mondata, amely hála annak a jó istennek, szépen beégett: mindenre KÉPes vagy, amit el tudsz KÉPzelni. Igaz ez a pozitívra, de a negatívra egyaránt, apró és nagy dolgokra is, márpedig ha így van, miért ne használnánk valami szuperjóra?

Tudjátok, csinálom az asztrológiát, mondok okosakat másoknak, segítek rálátni, akár más szemszögből nézni a helyzetet és ezt megteszem magammal is. Alapvető dolog és életünket formálja, ha képesek vagyunk a lehetőséget látni a rosszban, megváltoztatni a fókuszt. Na de tudom, ez nem megy villámszerűen, nekem is tanulás. A mai napig van olyan, hogy történik valami rossz és összetojom magam, akkor ez most hogy lesz ezek után? Hogy fogom megoldani? Elszomorodom, letörök bili füleként....DE aztán valamit valahonnan előhúzok, mondjuk úgy, hogy egy mélységi erőt, tanultakat az ösztönössel kombinálva. Évek munkája, hogy ezt már meg tudom csinálni, olyan környezetből jövök, ahonnan ezt hallottam folyamatosan "nem tudunk mit csinálni", "szörnyű, nagyon nehéz", "nem fog sikerülni, úgyse megy". Tudatosan dacoltam ezekkel a mondatokkal, mert a személyiségem nagyon nem tudta elfogadni az ilyen kijelentéseket, mégis a tudatalattimban ezek rögzültek és gátoltak. Olykor-olykor még ma is felsejlenek, de már fülön csípem őket és azt mondom nekik, na akkor nektek szépen alo mars, köszi, hogy itt voltatok, szolgáltatok, de most már megyek nélkületek tovább.

Tudtam belső érzések alapján és ebben az asztró nagyon is megerősített, meg kell újulnom, nem feltétlen abban, amit csinálok, hanem ahogy csinálom. És akkor itt jön az, hogy évekig (akár évtizedekig) működsz valahogy és akkor érzed (vagy mondják), hogy ez így pajti, már nem visz előre, sőt, még az is lehet, hogy visszahúz. Na ilyenkor azért el tud jönni egy scheiße, fuck you és a többi életérzés, olyanok, hogy de miért kell változtatnom, miért nem jó így, miért épp nekem kell változtatni...na jó, egy kicsit játszottam én is a szegény gyereket, akitől elvették a játékát, viszont ez a FELnőttek színtere, nem a FÉLnőtteké... (mindamellett, hogy a gyermeki kacaj maradjon meg örökké!)

Amikor túllendültem azon, hogy most akkor milyen szar is nekem, azt mondtam, na jó, akkor húzzunk bele, lehet, hogy a pénz most épp nem áll tonnányi mennyiségben rendelkezésre, na de mit tudnék csinálni és hogyan, amihez nem kell egy rakat pénz, de mondjuk ott a tudásom. Megkérdeztem egy üzleti világban nagyon jártas személyt, mit ajánl ahhoz, hogy több ügyfelem legyen és ő nagyon kedvesen azt mondta, hogy biza ez a honlap, amim van most egy kalap kaki, tök elavult, ezzel nem lehet nagy cégeket, embereket megkeresni. És abban igazat adtam neki, ha a minőségre törekszem, akkor a minőséget, mint kűlcsínt is meg kell teremtenem. Majd megkérdeztem honlap készítőket, olyan árakat mondtak, hogy csuhajja, sőt még barátok is azt mondták, igen, azt csak ennyiből lehet, valóságtól elrugaszkodottak az elképzeléseim. (Na de mi a valóság? Az, amit te hiszel!) És nem hagytam magam, arról nem beszélve, nem volt ennyi pénzem egy honlapra. Azt kattogott a fejemben végig -bárki bármit is mondott-, hogy működni fog a barter és mindenki jól jár. Amikor meghallottam a giga összegeket honlapkészítésre, összetörtem, aztán egy óra múlva már fogtam magam, írtam úgy 50 ismerősnek, tud-e valaki barterban szakembert. És IGEN!! Egy csodás embert találtam, nagyon profi! Lesz új honlapom, lesz logóm, ami nagyon régi vágyam. Izgatott vagyok és ha most ránézel a honlapomra: parvypatricia.com láthatod, hogy something cool is coming soon és igen, valami igazán ultrafaszacsodáspöpecszárnyaló jön, valami nagyon cool:))

Ismerjük a bárgyú viccet, hogyan teremtette az Isten a legyet? Légy! Na de hogy a januári mínuszokban miként teremti, az nagy kérdés, már-már csoda, igenis csoda! Most mondjátok, hogy csodák nem léteznek, egy nagy frászkarikát (bármi is legyen a frászkarika, amit a nagyszüleimtől tanultam el). Ez a kicsi legyecske azért úgy gondolta, hogy januárban mégiscsak húzós kinn lenni szabadban, cidri van, vacognak szárnyai és úgy azért igencsak kellemetlen lehet repkedni, masszívan átérzem a problémát. Szóval a kicsike pár napja úgy gondolta, hogy beköltözik hozzám, boldogítani fog engem dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó típusú zümmögéssel. Meg kell mondani, ez egy win-win szitu (gondolhatta a légy), mert ő melegre lel, engem meg boldogít, szóval nekem is jó. Mondjuk egy picit tévedett, bár elismerem a jó szándék vezérelte, de fura mód (tudom), valahogy nem rajongok a légyzümmögésért a fülemtől 2,3cm-nyire, amikor a kanapén épp olvasnék. Na de mondom magamban, humánus leszek, vagyis állatbarát, tanulom az elfogadást, ő is Isten teremtménye (lsd. az első sort), nem bántom, zümmögjön hát. Aztán próbáltam kiengedni, de ismerjük el, szegény párának sehol nem volt biztosított a túlélése, nagyon megszívta ezt a januári kalandot. Nem volt hajlandó kiszállni, maradt benn, várva, hogy a Kaszás meglátogassa (legyeknél is a kaszás jön? lekaszálja a szárnyát?).

A történet vége min. Blikk címlapra kívánkozik: Halott legyet találtak egy budapesti fürdőkádban!

De mielőtt meghalt, látnunk kell, ez egy igazi Carpe Diem légy volt, élt a mának, pontosabban annak a két mának, amit társaságomban elzümmögött. Utolsó perceit még a bakancslistán szereplő "öntsünk fel a garatra a zuhanyból jövő vízzel" megélésére fordította. Először lágyan megtanulmányozta a emberi (azaz én) hámsejtjeimet, konstatálta, hogy jó a tusfürdőm (naná, magamnak csinálom, tök bio), fincsi a víz is, és akkor egy komoly kortyot tolt belőle, ami biza szárnyacskájára fröccsent és innentől kamikáze léggyé vált zuhanórepülésben. Alájahullott, bele a nedves közegbe, oszt finito, vége, THE END. (Remélem nyári légyként születik újjá, mert télen légynek lenni...valljuk be a poor-ul járás tipikus esete.)

www.parvypatricia.com

Bár a jövőbeli tendenciák természetesen egyénileg változnak, de az elmondható, hogy 2019-ben sem fogunk unatkozni. Főleg tavasszal lesznek olyan állások, melyek óriási változásokat hoznak. Összetörnek, kisöpörnek mindent, ami már idejét múlt, ami nem visz előre, de igazából az alapokat rendezi újjá. Egy kicsit olyan, mint egy ház építése, ha ingatag talajon építetted, akkor összedől, és leomlik akkor is, ha egy tégla nincs a helyén. Mert a következő év üzenete: rend, tiszta alapok, lassú, de biztos fejlődés, viszont kizárólag akkor, ha a múltunkat rendbe tettük, ha magunkkal szembe néztünk. Aki most akar nagyot ugrani, azt egy pici türelemre inteném, ne kapkodjon, főleg nyárig ne. Ha eddig szisztematikusan, lépésről lépésre dolgoztál magadon, személyiséged vagy akár karriered fejlesztésén, akkor menni fog tovább, de aki nincs a helyén, vagy nem rendezte a dolgait, annak az év első fele nagyon megrázó lehet.

Ami most (és jövőre) elmegy az életedből, ahhoz ne ragaszkodj, ennek most itt az ideje távoznia, lehet, hogy egoból még megtartanád, de segítségül azt mondanám, később meg fogod látni, hogy ez valami nagyobb, jobb érdekében történt, valaminek kvázi helyet csinált.

Változhat 2019-ben sok törvény, társadalmi rend, struktúrák, kormányok és ezek a kormányok más alapokat akarnak, mint az eddigiek. Sajnos fokozódhat a szegénység, bemerevedhetnek álláspontok, jelentősen meginoghat a tőzsde és a pénzpiacok. Ha alacsonyabb szinten éljük meg ezt az évet, akkor elzárkózhatunk, falat húzhatunk magunk köré (vagy az ország köré), viszont ha magas szinten, akkor egy előrevivő, új struktúrát alkotunk, egy valódi rendet.

Ebben az évben (és még ezt követően is) hangsúlyos lesz a kérdés, hogy a pénz és a tárgyak hogyan adnak nekünk biztonságot, ill. szabadságot és ezt miként éljük meg. Ha túlságosan ragaszkodunk a materiális dolgokhoz, vagy ha rettegünk ezek elvesztésétől, akkor az élet ezen a téren veszteséget hoz. Meg kell teremtenünk a belső stabilitásunkat és abból nyerni mind a biztonságot, mind a szabadságot, ha külső forrásra támaszkodunk, azt az élet könnyedén elveszi tőlünk.

Egészen régi álmainknak megvalósításának éve is lehet, de újfent hangsúlyozom, csak ha már mindent letisztáztunk magunkban és nem rohanunk. Így viszont a megvalósult álmok hosszan megmaradnak az életünkben. Valami olyasmire gondolj, amiért nagyon sokáig dolgoztál, vártál és vágytál, többször gondoltad, hogy nem is jön el, nem is lesz eredménye, mert olyan sok idő telt el. De előbb-utóbb minden gyümölcs beérik, ez most lehet, hogy kicsit hosszabb ideig tartott, de annál édesebb és nem mellesleg tartósabb is lesz az eredmény.

Aki rendben van magával, aki dolgozott, az hatalomra tehet szert, ez nem feltétlen olyan hatalom, hogy előléptetnek (de persze ez se kizárt), inkább olyanra értem, hogy biztos vagy magadban, tisztában vagy a képességeiddel és ez nyugalmat, biztonságot ad, nem billenthetnek ki külső hatások, nem uralnak, hanem a te kezedben van az irányítás.

Amire még figyelj oda az évben, a céltudatosság és a fókuszáltság. El kell döntened, ki és mi a fontos, ha pazarlod az energiád, semmilyen eredmény nem jön majd, viszont ha összpontosítasz, akkor teremhet babér. Válassz ki egy vagy max. két fontos dolgot és abba az irányba vidd az energiád, minden olyat, ami viszont leszív, amivel csak fecsérled az időd, attól szabadulj meg! Képzeld el, hogy egy hegy előtt állsz, aminek fel akarsz jutni a tetejére. Ha az a célod, hogy minél gyorsabban felérj, akkor nincs időd arra, hogy még lent ácsorogj, mint ahogy a hegy felénél sem térhetsz el másfelé, mint felfelé. Koncentráld tehát minden erőd a feljutásra, erre tanít többek közt a 2019-es év.

www.parvypatricia.com/asztrológia

Párvy Patrícia, Body&Mind Coach

(Kép:azuzlet.hu, dollarsfromsense.com, timriter.com)

Emlékeztek, még októberben írtam, hogy a férfiaknak bizony olykor rohadt nehéz, benn tartják az érzéseket, mutatják a szupererőst, mert ezt várják el tőlük, már aki mutatja és már aki elvárja persze...

Ma szembe találtam magam egy férfival, aki egy igencsak rossz hírt hozott számomra és neki ehhez érzésekről is kellett beszélnie...na és mintha a fogát húznák, olyan volt az egész. De az, hogy sikerült azért végül valamit kiböknie, magához képest nagy fejlődés, volt viszont valami, amit nem tudott megugrani, az pedig a teher, amit elbír. Ahelyett viszont, hogy teherként tekint erre, nézhette volna fejlődésként és menekülés helyett választhatta volna, hogy beleáll.

És ekkor az alábbiak fogalmazódtak meg bennem: hogy van az, ha én látok, hallok valakit, aki nálam nagyobb tudású, akkor az az első gondolatom, hadd tanuljak, fejlődjek általad is! Nagyon sokaknál -és ennél a férfinél is- azt éreztem, minél gyorsabban túl akar lenni rajta, meg akarja úszni a nehézséget, el akarja lökni. Márpedig valamiért csak bejött ez az életébe és nem először...

Ami pedig a rossz hírt illeti, nagyon megrendített, sírtam, sokkot kaptam egy pillanatra, bevallom. Ültem némán a kanapén egy ideig, csak bámultam ki a fejemből. Aztán segítséget kértem, segítséget, mert tudtam, hogy dolgom van ezzel a szituációval, hogy nem először történik ilyen és nem hagyom, hogy ilyetén mód kiszolgáltatottá váljak, hogy féljek olyantól, aminek a megoldása a kezemben van. Furcsa, faramuci érzések vannak most bennem, egyrészt a legutolsó sejtemig tudom, minden rendben lesz, de közben fogalmam sincs hogyan és mikor. Mondjuk hogy ezt a részt átpasszintom a Jóistennek, oldd meg bitte schnön, merci und danke! És aztán jött egy rövid beszélgetés a nevelőapámmal, elmondott sok kacifántos dolgot, sok emberpróbálót, ami csupán a napokban történt vele és körülötte, én meg elmondtam, velem mi van. És nevettünk. Mire azt mondta, de jó, hogy tudsz nevetni. Naná, nevetéssel oldom magam, oldom a feszültséget és megoldást nem fogok találni a mélabúban, na ez fix. És annyit mondott, hogy az Isten segít, én meg azt, segíts magadon, Isten is megsegít. Szóval, én vagyok most a cipész, akinek lyukas a cipője, DE kezében van az eszköz, hogy megjavítsa, sőt, akár egy újat csináljon, ha akar.

És én nyitva vagyok erre és teszek is érte. Csak jó lesz, nem? De:) (Na meg a minden rosszban van valami jó közhely is igaz!) Hajrá, előre!

parvypatricia.com

(Kép: blogmania.hu)

A karácsony szláv eredetű szó, változás, forduló, fordulónap, lépő, átlépő jelentéstartalommal bír. Utal a téli napfordulóra, a világosság eljövetelére, és ha már változás és fordulat, érdemes megvizsgálni, bennünk ez hogyan zajlik le.

Beszéltem már korábban a Bak minőségről, mert a változások leginkább ezen a területen érződnek. Egy mélységi változás -mert erről van szó- sosem egyik napról a másikra következik be és itt is, a változás már korábban elindult, viszont most lesz egy hónap (dec. 22-jan.21.), amikor a Bakban járó Nap rávilágít ezekre. De mire is? Felelősségfelvállalás, célok kitűzése, fókuszáltság, morál- ezeket erősíti, ill. formálja bennünk. Aki a helyén van, megfelelő célokkal, azt segíti, aki pedig nem, azt képes összezúzni. (És nem túl finomkodó módon.) Arról is beszéltem már korábban, hogy a Bak nem engedi a gyors változást, hirtelen előrelépést. A Bak ura a Szaturnusz, amely többek között az időről mesél nekünk. Ezt úgy képzeld el, mint egy fiatal tanonc, aki hallgat a mesterére, ő pedig folyamatosan tanítja, de addig nem lépnek tovább, míg egy-egy lépést tökéletesen végre nem hajtottak, amíg a diák tökéletesen nem tudja azt a leckét. Addig nem jön el az ideje a továbblépésnek, amíg 100%-ban el nem sajátította a korábbi feladatot.

Egyéni képlettől függ, hogy kire hogyan hat a dolog, kiben milyen változások indultak/indulhatnak el, de az biztos, hogy külön kiemeltek a Bak, Kos, Rák, Mérleg érdekeltségű emberek, akinek bármilyen bolygója csücsül ezekben a jegyekben.

És hogy jön ide a Karácsony? Egyértelműen pihenés, hisz milyen célt tudsz elérni fáradtan, hajszoltan, vagy ha így érsz el bármit, az milyen eredmény? Oda előbb-utóbb valami beüt, összedől, mert nem volt stabil alapokon nyugvó. Kell az erőd, kell az energiád, a felkészültséged, hogy azt a célt elérd és meg is tartsd! Ha az előző leckét nem sajátítottad el, egyszerűen nem engednek továbblépni a fentiek, visszaküldenek a start mezőhöz...

A Hold állása a Karácsonyi időszaknál nem is lehetne tökéletesebb, azt kell mondjam ezt odafent elég jól megkomponálták, na azért csak értenek valamihez:) A Hold az érzelmek szimbóluma, a Rák pedig többek között jelenti az otthont, a családot, a gondoskodást, törődést. Elég jó kombó, mondom én:) Aztán még 24-e este átbattyog a Hold az Oroszlán jegyébe és 26-a estig ott is marad. Az Oroszlán pedig a szív jegye, szeretet, szerelem a központi témája. Azt kell mondjam, ez is telitalálat így Karácsonyra. És egyet még az Oroszlán kapcsán...az Oroszlán királyi, vezetői minőség, de nagyon nem mindegy, hogyan vezetünk (irányítjuk életünk). Ebben az időszakban szerepet kap még a megbocsátás, ami szintén segíti a céljaink elérését. A megbocsátással egy teher kerül le rólunk és könnyebben indulhatunk tovább. Az Oroszlán különösen képes megbocsátani, hisz a szív ereje vezeti. Ha képes vagy felülemelkedni -és ez lesz a kulcs- különböző helyzeteken, ha képes vagy az egodat úgy kezelni, hogy nem megsérettek királyi minőségedben, hanem az a másik személy itt tart és ilyen eszközei vannak, ha képes vagy megbocsátani magadnak és a másiknak is, na akkor hallod, onnantól eszméletlen fellélegzés, kisimulás, mosoly!

Hajrá mindenki, pihenjetek, töltődjetek és aztán újult erővel előre!

Boldog Karácsonyt és juhuuuu, már hosszabbodnak a nappalok!!!

parvypatricia.com

(Kép: roh.org.uk)

Nagyon nem vagyok téli ember, rosszul bírom a rövid nappalokat, a sötétséget, épp ezért azt találtam ki néhány éve, hogy azt mondogatom magamnak a téli napforduló, december 21-e előtt, hogy már mindjárt itt van és visszaszámolok. Onnantól pedig már percről percre hosszabbak a nappalok. És már csak bő egy hét odáig...na de azon túl, hogy december 21-én legrövidebb a nappal, mit mond ez az időszak nekünk 2018 végén?

December 21-én, közel éjfélhez, belépünk a Bak jegyébe, ami a tudatosságról szól, a rendről, a lassan, de biztosan elért célokról (lépésről lépésre menetelve felfelé) és nem utolsó sorban a felelősségről. És itt állnék meg egy pillanatra, mert ezt általában, de itt és most különösen fontosnak érzem. A Bak minőség az, amely tanít minket a felelősség felvállalására, a célorientáltságra, a dolgok komolyan vételére. Ez a minőség hívja fel a figyelmünket arra, hogy nem csinálhatunk csak úgy dolgokat minden következmény nélkül. Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy elfordítják a fejüket, akkor nincs, bedugják a fejüket a homokba, nem látják, tehát nem létezik a helyzet, de erre mondom én hülye példával élve, hogy attól még, hogy a középkorban azt gondolták, hogy a Nap forog a Föld körül, attól ez még (akkor sem) volt így. Lehet, hogy egy pillanatra könnyebb lesz, ha elfordítod a fejed, de hosszútávon egyáltalán nem. Lehet, hogy egy pillanatra kell az a fej bedugása a homokba, mert annyira nehéz és sok, hogy nem látsz más alternatívát, de sose feledd, ettől még semmi nem oldódik meg. Ha nem látsz neki szép szisztematikusan (így működik a Bak) feldolgozni az élményeid, az elkadásaid, a múltad, a tetteid következményeivel ha nem nézel szembe, akkor egyrészt a szarkupac lesz egyre nagyobb a szőnyeg alá beseperve, másrészt egyszer csak a fejedre nő. Igen, elismerem, vannak olyan pillanatok és helyzetek, amikor egyszerűen képtelenek vagyunk szembenézni a dolgokkal, ez így rendben, csak erre nem lehet életfilozófiaként tekinteni. Arról nem beszélve, ha elkezdesz mindennel szembenézni, egyre jobban tisztul a kép, egyre inkább felszabadulsz. És gondold csak végig, ki az, aki szabadon él? Szerintem az, aki ismeri magát, elfogadja a benne meghúzódó elemeket, mindenfélét és a legjobb módon tud bánni velük. Szabad ember az, aki ha van is félelme, nem az attól való rettegésben tölti napjait, hanem azokat tanítókká, barátaivá fogadja.

Nem a problémáknak és korábbi tetteinknek való hátat fordítás a megoldás az előrelépésre, mert lehet, hogy úgy érzed, most haladsz, de hosszabbtávon sokkal rosszabb lesz. Kicsit gondolj rá úgy, mint egy fogra, begyullad, elmész a dokihoz azonnal, akkor a beavatkozás csak kevés fájdalommal jár, de ha húzod-halasztod, akkor biza állatira fájhat, amikor majd ott matatnak a szádban.

Szóval két dolog, vállald a tetteid és következményeit, nem a másik a hibás, ilyen nincs. Te lépsz, Te döntesz és ez meghatároz egy irányt. Ha rossz az irány, akkor sem a Pistike vagy Marika hibája, Te léptél úgy...és van lehetőséged másfelé menni! A másik, hogy nézz szembe a dolgaiddal, magaddal, rossz tulajdonságaiddal, ha épp így hívod őket. Nincs igazi fejlődés enélkül, nincs igazi haladás. Márpedig a Bak jegye a fejlődésről, haladásról szól, de kizárólag akkor, ha rendet tettél. Az pedig nincs szembenézés, tisztázás nélkül. És aztán elkezdenek láthatóan nyúlni a nappalok, jön a fény...

Ja és szard le, hogy a másik ezt meg azt tett és sehol semmi következmény...nem tudhatod; nem tudhatod, hogy belül mit él meg, mit palástol, van-e betegsége, félelme, pláne azt, hogy mi lesz később. Ez nem a Te dolgod:)

www.parvypatricia.com/asztrologia

(Fotó: allevents.in)

Mindig hálás voltam azoknak, akik valami rossz élményt hoznak az életembe, valami rossz érzést. Na jó, azért elismerem, nem rögtön voltam hálás, hanem idővel... De szerencsére az már megvan bennem, terapeuta lényem ebben tökre segít, hogy megnézzem, miért is jött be ez a helyzet/ember az életembe. Persze nem mindig öröm, de változtatni mindig tudok és ez jó, nagyon jó!

A másik gondolat pedig -és aztán mindjárt összeér a két szál- egy beszélgetős műsor volt, az összes szereplő 40en felül és arról kérdezték őket, mit hozott nekik a 40. Egy ismert színésznő azt mondta, valahogy akkor fordult az meg, hogy kire/mire szán időt. És elmesélte a példát, hogy röhögünk azon, hogy az idősek rohannak, pedig gondoljunk bele, nekik sokkal kevesebb van hátra, naná, hogy rohannak:) És hogy ő 40 felett egyszerűen "kikukázta" az életéből azt, ami nem fontos, arra nem hajlandó időt fordítani.

És akkor a két szál úgy jön össze, hogy ma életemben először éreztem meg, belülről, zsigerileg (és tök jó ehhez nem kell 40nek lenni!!!), hogy na köszi, erre nekem nincs időm. Az, aki negatív érzéseket generál, sért, bánt (bántom magam vele), az köszi mehet. Aki hazug, az mehet. Aki nem képes önmagával szembenézni, az mehet. Aki megjátsza magát, az mehet. Aki mindenért csak panaszkodik, az mehet.

Biztos tudnád folytatni a sort és hogy valóban el tudd engedni őket, írj bátran: www.parvypatricia.com

(Kép: renwaromsumwelt.wordpress.com)

Tudtátok, hogy létezik olyan, hogy Magyarország asztrológiai képlete? A 1989-es köztatársaság kikiáltása adja ennek alapját és időnként elő is veszem, meglesem, mi várható. Mindenki, aki ide született, arra hatással van az ország helyzete, de az már teljesen egyéni és szabad akarat, hogy arra ki hogyan reagál.

Magyarország most asztrológiailag elég nagy satuban van, erőteljes szorításban. Ha egy egyén képletét nézném, akkor azt mondanám, na pajtikám, most kapod meg a sorsfeladatod, most kell felvállalni a felelősséget, beleállni abba a helyzetbe, ami lehet, hogy most nagy falat, de előre visz. Na de hogy néz ez ki egy ország esetében? Bizony a felelősség felvállalás és a beleállás itt is igaz és emellett azt kell mondjam, ez egy lehetőség arra, hogy felnőjünk. Mert egy egyén esetében ilyen állás a felnőtté válást hozza magával, ugyebár a felelősség felvállalása a saját cselekedeteimért... és ha jól döntök, a babér is az enyém. Itt most egy országról van szó, de nem tekinthetünk el attól, hogy az országot annak lakói alkotják.

Az ország képletében benne van, hogy szeretjük kicsit elmosni a határokat (a csalás, simlisség tipikusan ilyen) és az is benne van, hogy hajlamosak vagyunk mástól várni a javulást. Viszont amíg így járunk el -és még mindig csak a képletről beszélek-, addig egyet lépünk előre, kettőt hátra.

Ha érdekel az ország sorsa, érdekeljen elsőként a Te sorsod, Te mit tudsz tenni elsősorban azért, hogy Te magad boldog légy, ami pedig gyűrűzik tovább. (Nem, ez nem önzőség, ez a felelősség felvállalása a saját sorsodért!) Nézd meg, hol adod át életed irányítását másnak, hol bújsz ki a felelősség alól. Mert amíg így teszel, addig nem lehet IGAZÁN jó neked és erre irányulnak most a jelen időszak fénysugarai. Ehhez helyenként az országnak (azaz a lakóinak) meg kell változtatnia a gondolkodásmódját, megtanulni használni az erőnket, dühös passzív (vagy akár aktív) agresszív forma helyett egy magas szintű cselekvés felé lépni. És hogy mit értek ez alatt? Először is, a saját házad tája körül sepregess, vállald fel a saját életedben lévő felelősséget, ne mástól várd, hogy "megment" (mindamellett persze segítség jól jöhet és jön is), de légy a saját életed főszereplője, ne egy bábu, akinek megmondják mit tegyen és azt miként.

Nagy szavak lesznek, de a magyaroknak ez most az az időszak, amikor sorsukat kezükbe vehetik, Te döntöd el, merre mész!

Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa.:)

Ha kiváncsi vagy a saját képletedre vagy egyéb kérdésed van, írj: www.parvypatricia.com